Veszprémi Művész Céh 1994

Előszó

Ferenczy Károlyék Nagybányára mentek ihletért, Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár családjával Gödöllőn telepedett le, Rippl-Rónai József Kaposvár mellett, a Róma-dombon vett magának egy nagy kertet és benne házat. Tornyai Hódmezővásárhelyen dolgozott, Korniss és Vajda, a velük rokonszenvező fiatal kollégákkal, Szentendrén találta meg a munkához az éltető légkört, Martyn Ferenc Pécsre költözött, amikor visszatért Párizsból...
Nem folytatom; ebből is látható, hogy a modern magyar művészet - finoman szólva - nem korlátozható Budapestre. (Csak az utóbbi évtizedekben torzultak el a dolgok.) Nem vitatható persze, főleg az ország trianoni megcsonkítása után, a főváros kiemelt jelentősége a hazai szellemi életben, hiszen itt működött a mindmáig társtalan Akadémia, a Képzőművészeti illetve az Iparművészeti Főiskola, itt épültek és nyíltak a legjelentősebb múzeumok, kiállítóhelyiségek. De mindez csak háttér. Ami lényeges, az előtte történt. S nem kis részben éppen vidéken.
Magyarország nem Pannónia, nem azonos a Dunántúllal - ez tény. De az is, hogy ez a táj évszázadok óta egyik legjellegzetesebb - mai kifejezéssel régiónak tekinthető - vidéke az országnak. (Olyasforma a szerepe, mint Toszkánának Itáliában.) Sőt. Amióta Erdély és Felvidék a határainkon kívülre került, amióta a Duna-kanyar és a Balaton-part elvesztette érintetlenségét, azóta csak nőtt a jelentősége. Aki nem járt a Káli-medencében (félúton fekszik Veszprém és Keszthely között), valószínűleg el sem hiszi, hogy ilyen gyönyörűség még létezik. Hogy a turistáktól túlnépesedett és koszos Balaton-parttól néhány kilométerre, a Balatonfelvidék medencéjében olyan romlatlan és fenséges a táj, amilyen a múlt században is alig akadt. Vissza