Veszprémfajsz története

Előszó

A szerző Veress D. Csaba és a felelős kiadó Gubicza Ferenc megtiszteltek azzal, hogy mint egy sok tekintetben hasonló sorsú, nem messze szomszédos falu (Bánd) szülöttje írnék előszót Veszprémfajsz szép történetéhez.
Szép ez a történet, mert szépen, a falu iránti szerető lelkesedéssel van megírva. Szép, mert olvasmányos, érdekfeszítő, biztosan szívesen olvassa mindenki, aki valamiképp kötődik ehhez a tájhoz, ehhez a néphez.
Szép ez a történet, mert tárgyszerűen írott, igaz történet. Veress D. Csaba nem használ sok jelzőt, ritkán bocsátkozik egyéni értékelésbe. Mondja, ahogy a források tanúsága szerint voltak és alakultak a dolgok. Ez nemcsak történettudományi erény, hanem általa az olvasó ellenkezés nélkül abban a hitben olvas, hogy hiteles történetet tart a kezében.
Szép ez a történet, mert a magyar történelem drámai fordulataival a háttérben kiváltja az ember beleélő együttérzését a falu drámai eseményeivel, lakóinak viszontagságos küzdelmeivel, mindig megújuló erőfeszítéseivel a túlélésért, az emberi - gazdasági és kulturális közösségi, egyéni - felemelkedésért.
Biztosan örömük lesz benne, ezért jó lélekkel ajánlom olvassák a könyv sok gazdag újdonságát az ősi településről; a Fajsz nevének eredetéről, a merániak kíséretének utódairól; Vámosi (Fajszi) Ányos Gergely családi politikájáról; az adó szedés és nyugtázás "rovásfej" technikájáról; a szülőfalumban, Bándon lévő Esseg-váriak fajszi a portyázásáról" (állatok elhajtásáról); a török és királyi uralom vonulásairól-harcairól; az erdők körüli perek izgalmas eljárásairól, tanúkihallgatásairól; a török uralom folytán a környék elnéptelenedéséről; a mai fajsziak úttörő elődeinek, a mainzi telepesek romantikába hajló érkezéséről és szívós erőfeszítéseiről, hogy megmaradjanak; végnélküli harcukról a kemény Vizeki Tallián család "tulajdonosi" viselkedésével szemben, az ennek jegyében folytatott nagyon sok szempontból érdekes jogvitákról; arról, hogy a szó szerinti semmibe érkezvén, földbe vájt odúkban kezdve felépítették új otthonaikat, iskolájukat és templomukat; hogy a reformkorban már igyekeztek magyarul tanulni az iskolában; hogy 1849-ben beálltak nemzetőrnek; hogy mikor, mennyien, milyen létszámú családban éltek, milyen gazdasági eszközökkel rendelkeztek; arról, hogy kezdettől fogva szívós munkával, hűséggel, de tiszteletre méltó emberi tartással és közösségi-politikai öntudattal élték szabad paraszt életüket; hogy a vízért való örökös harcukban ők lettek a minta az első falusi vezetékes vízmű létesítésével már a múlt században (!); hogy fiaik közül Galíciában, Isonzónál, a Donnál sokan lettek hősi halottak.
A történetnek időben hozzánk közelebb eső része annyira részletes, jól elbeszélt család- és falutörténelem, hogy bizonnyal sokan különös érdeklődéssel olvassák. A második világháború eseményei a faluban és faluközelben, a többször megkezdett de mégis elmaradt kitelepítés fejleményei, a téeszcsésítés változatos fordulatai, a közigazgatás és oktatás összevonási és válási akciói, az iskolaállamosítás és a vallási élet történései, a kulturális erőfeszítések, 1956 és a rendszerváltozás tükröződése a faluban, az önkormányzat megerősödése, a nagy szövetkezet korszerű irányú átalakulása és a magánkezdeményezés összerendeződése, aztán megint harc a vízért - a vízmű működőképességéért -, mindez már köztünk élő történelem, aminek igazát és problémáit vagy éppen vitatható részeit nagyon sokan, már saját sorsuk útján tudják igazán értékelni. Vissza