Előszó
Szeretett szülőföldem iránt való ragaszkodásom, nemkülönben a lelkemet betöltő hála azért a megbecsülhetetlen elismerésért, amellyel Veszprém városa félszázados írói munkásságomnak kartársaim által...
Tovább
Előszó
Szeretett szülőföldem iránt való ragaszkodásom, nemkülönben a lelkemet betöltő hála azért a megbecsülhetetlen elismerésért, amellyel Veszprém városa félszázados írói munkásságomnak kartársaim által történt megünneplése alkalmával kitüntetett, sugalta azt a kötelességet, hogy irodalmi emléket állítsak a dicsőséges múltú városnak. Annak a fényében sokszor gyászba borított, egykori szellemi és anyagi gazdagságában összetört, a szenvedések özönétől el-elárasztott, de élni akaró, elevenségre serkedt és uj ragyogást követelő s érdemlő városnak. Mozaikokból összerakott egységes kulturképben óhajtom a nagy magyar közönség elé állítani az ősi várost. Bizonyságát akarom adni, hogy egykori politikai súlyát is közművelődési gazdagságának köszönhette s mint megújhodott és gyarapodó közművelődési tényező néz ismét a szebb jövőnek nem ábrándképei, hanem valósága elé. Nem pragmatikus tudományos munkát akarok adni, de rendszerbe foglalt emlékgyüjteményt, amely azonban tükörképe lesz a város kilencszázados kultúrtörténetének.
Azt sem mondhatom, hogy példa nélkül ragadott meg a gondolat. Mert hasonló, noha más berendezésű emlékmű évek óta foly sorozatosan Tragor Ignác kormányfőtanácsos váci iró tollából, a hasonlóképen egykorú püspöki város, Vác városának felmagasztalására. Az a köszönet, amely ezért Tragor Ignác fáradhatatlanságát és áldozatkészségét illeti, nem fogja csökkenteni az én jó szándékom értékét. Csak bizonyos büszke megelégedéssel tölthet el, hogy a nevezetes Vác mellett Veszprém mutathatja föl művem által: minő jelentős hatással volt az irodalomra, minő írói és művészi értékeket adott hazánknak. Mert a kulturkép hiányos lenne a művészetek méltatása nélkül. Irodalom és művészet szorosan egybeforrott kulturtényezők. Egyik a másik által él és fejlődik, egymásra való hatása alatt virágzik vagy hanyatlik.
Az én munkám, mint az természetes és már föntebb jeleztem, noha rendszeres, de nem önálló eredeti irodalmi alkotás. Nem költői szárnyalás, hanem a szorgosság, a gyűjtés, meg a csoportosítás munkája. Voltaképen annak a kertésznek a feladatát akartam végezni, aki a sok különböző ékes és szerény virágokból egy szemnek, léleknek jóleső bokrétát köt.
Vissza