Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720

Előszó

Különös, szokatlan időutazásra invitálja olvasóit ez a könyv. Nem kalandos útra, nem is az izgalmak hónába. Szereplői sem hősök, zsarnokok vagy kalandorok. Ez a könyv sokkal érdekesebb, rejtélyesebb és életszerűbb megannyi népszerű filmnél, lektűrnél. Ez ugyanis szülőföldünkről és őseinkről szól, azaz szinte rólunk íródott. Pontosabban: eleink históriájának egy igen kényes szakaszáról, a Haza egy darabjának történetéről egy sorsformáló korszakban.
Vajon mi lehet oly érdekfeszítő egy gazdasági célzatú leírásban, miért lenne vonzó rég elfeledett halandók nevének szakadozott felsorolása? - kérdezhetné bárki, ha belelapoz a kötetbe. Nos, aki értőn nyúl a könyvhöz és nem sajnálja a fáradságot elmerülni soraiban, kincset lel az benne. Jobbágyfalvak és mezővárosok utcáit járhatja képzeletben, bepillanthat általa egy-egy parasztportára, észreveheti a szántóvető, a szőlőművelő\ a mesterember munkálkodását, mérlegelheti boldogulását, kilátásait. A számok mögött megláthatja a tettre kész, az alkotni vágyó, bár sokszor csak vergődő embert - amilyenek magunk is vagyunk. Aki eltöpreng az olvasottakon, egy hosszú hányatott korszak utáni világ légkörét, egy romokat eltakarító és helyükbe újat építeni kész kor miliőjét, a későbbi sikereket megalapozni hivatott idők hangulatát érzékelheti. Déja vu érzése támad az embernek.
Aki ismeri Veszprém vármegye címerének történetét, tudja, hogy a címer 1572-es megalkotásától 1836-ban történt módosításáig egy markáns ábrázolású csertölgy állt a pajzson. Egy olyan fa, amelynek törzsét már többször kivágták, ám szívós gyökereiből újra és újra kihajtott. Successa virescit! Igen, a megnyesett fa kizöldül, ha van benne élet, és ha féltőkezek ápolják. Bizonyos, hogy az öreg cser a Bakonyerdő megújulásának titkát rejti, és nem kétséges, hogy a szimbólum népünk kiapadhatatlan életerejére utal. Vissza