Előszó
Kettőezerben, a Magyar Millennium évében, a huszadik század utolsó esztendejében éppen tizedik éve újból leng a Megyeházon Veszprém megye zászlaja, rajta a címerrel. A visszakérdezés természetes: a jelenkor ezernyi történése közt vajon nyom-e ez a latban annyit, hogy szót ejtsünk róla? Ha korunk fő problémáit, a globalizáció gondját, az új kihívásokat, a közelmúlt emberpróbáló természeti csapásait, az elemekkel vívott és végül sikerrel zárult harc nagyszerűségét, vagy országépítésünk újabb eredményeit tekintjük - talán nem, de legalább is nem mindenki számára. Ám, ha képesek vagyunk a dolgok mélyére nézni és meglátni a felszín alatt feszülő, nem mindig harsány jelenségeket is, nagyszerű felismerésekben lehet részünk.
Jelek és jelképek körében élünk, festett, zenébe foglalt vagy versbe öntött allegóriák vesznek körül bennünket. Sőt, valójában nyelvünknek minden egyes szava, kifejezése is olyan, mint egy-egy jelkép, magában foglalja a fogalom történetét, őseink gondolkodását. Mint cseppben a tenger, az egész világ tükröződik így jelképeinkben.
Jelkép és hagyomány - egymást feltételező fogalompár. Kellő megjelenítés, eligazító jelzések, művészi jegyek nélkül a hagyomány csak unalmas adattömeg, szánalmas előadás volna, míg a hagyományaitól megfosztott jelképek kiüresedett, lejárt, tartalmatlan formasággá válnak. Tapasztalhattuk eleget.
Amint a rendszerváltással visszazökkent természetes csapásába a történelem menete, lehetőséget kapott a ma élők nemzedéke arra, hogy újrateremtse hagyományait. Az elmúlt évtized sokszorosan bizonyította, hogy a jelképiség, a heraldika, a címerek világa termékeny talajra lelt az új viszonyok között. Ebben a folyamatban figyelemre méltó szerepet vállaltak magukra a megyecímerek, így Veszprém megye címere is. Jelképekre, mint eszményeket idéző jelekre szükségünk, emberi igényünk van, mert bár a földön állunk, szemünk pillantását a messzi jövőbe vetjük.
A fentiek továbbgondolására biztatva ajánlom tisztelettel a szíves Olvasó figyelmébe ünnepi kiadványunkat.
Kelt a Millenniumi Megyenapon, Pápán, 2000. június 2-án.
Vissza