Vészkijáratbejárat (dedikált példány)

Fülszöveg

"Tíz órakor megteszem" - hajtogatja magánban Julien Sorel híres mondatát a regény tizenhét éves hőse. Mint romantikus példaképe de Renalné meghódítására, ő is a nagy kalandra készül, a siker romantikus ábrándképeit szövi. Csakhogy a körülmények mások: vágyait a környezet realitásával kell összevetnie. Vajon hol van a munkásszállás olajfoltos konyhájában, betonpadlós hálótermében, elnehezült segédmunkások között tere a soreli elszántságnak?
Cselák Gyulának nehezebb a sorsa, mint egy átlagos munkásfiúnak. Állami gondozásban, majd nevelőszülőknél nőtt fel. A valósággal szemben, amely körülveszi, álomvilágot alakít ki. Poétikus szerelmekről álmodozik, de a finomra formált elképzeléseket minduntalan elborítják a gyötroő vágyak; társaik nagyzolásait szó szerint veszi, és a maga értéktelenségére következtet belőlük.
A munkásszállások, csavargások gorkiji világában néhány gorkiji figura áll az otthontalanul hányódó mellé: majdnem írástudatlan és csupa jóság nevelőanyja, meg egy munkás, tiszta gondolkodású, szigorú életű, kemény férfi. Emberi lényükkel, példájukkal ők segítik, a fiút, hogy magára hagyottan is magára találjon, hogy az utat keresse felfelé. Nekik meg az elszántságának köszönheti, hogy nagykorúsága napján, amikor félreteszi egy éve vezetett naplóját, újabb csalódások után, felemás módon beteljesült vágyak súlya alatt mégis úgy érezheti: a felnőtté válás legkeservesebb szakasza a végéhez közeledik. Vissza