Veszendő végeken

Fülszöveg

Gubás Jenő szociográfiai munkája úttörő jellegű a Jugoszláviában élő magyarok valóságkutatásában. Egy bánsági falu, Majdány társadalompatológiai diagnózisát vázolja fel. A szerző széleskörű műveltség alapján vizsgálódik, szempontja magában foglalja a kultúra és civilizáció legfőbb vonatkozásait.
Nincsenek előítéletei vagy felesleges gátlásai. Szigorú véleményt mond, de nem függetlenül az adatoktól, a falun élő értelmiségiek és egyszerű emberek által kitöltött kérdőívektől. Öncélú megismerés, leírás helyett az ébresztés, a feladatokra eszméltetés a célja. Jól tudja, hogy az emberi létezés, a kultúra elválaszthatatlan az alapvető konzervatív értékektől, vagyis a nemzet fejlődésének eszményétől.
Emiatt az ezt gátló okokat és jelenségeket tanulmányozza. Attitűdje moralistaként is jellemezhető, mivel ahelyett, hogy az oknyomozásra korlátozódna, lépten-nyomon fölveti a felelősség kérdését, s noha a magyarság létszámcsökkenését vizsgálva a külső körülményeket is minél teljesebben igyekszik meghatározni, a legfontosabb okokat a magyar emberek helytelen életfelfogásában, a vitális értéktudat hiányában jelöli meg. Ezért a nevelésben, a kulturális fölemelkedésben, az újjászületett erkölcsben, a nemzeti hagyományok továbbadásában látja a pusztulás folyamata megállításának lehetőségét.
Gubás Jenő humanista beállítottságú, s ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen a nemzetmentő (még kevésbé egy nacionalista próféta) diagnózisaként és receptjeként kell olvasnunk szépirodalmi művekből és vallomásokból is merítő szociográfiai felmérését.
Egy eredeti orvosi hivatásával összefüggésben - az emberi közösséget betegnek tartja és a gyógyulás lehetőségét puhatolja. Vissza