Veszélyes viszonyok (dedikált példány)

Fülszöveg

"Budapesten születtem 1925-ben. Magyar politikai gazdaságtan-filozófia szakon végeztem 1950-ben. Előbb középiskolában tanítottam, majd átmeneti tudományos munkatársi viszony után a Bölcsészkar filozófia tanszékén.
Tizenkét éves koromban megkérdezték tőlem, mi akarok lenni.
Mindegy csak azért fizessenek, hogy olvasok - válaszoltam és örülök, hogy negyvenhét éves koromra sikerült is ezt elérnem. Az olvasás köti össze két nagy szerelmemet, a filozófiát és a színházat is.
A műértelmezések eltérőek lehetnek a fontos az, hogy a gondolat eljusson hozzánk, olvasókhoz."
A cím részben Laelos korábban nálunk népszerű művére, részben saját, mai viszonyainkra utal. Hermann István újabb esszégyűjteményében az irodalmi, filozófiai problémákat jellegzetesen korszakunkból fakadó kíváncsisággal közelítette meg. Esszéinek lényegi mondanivalója az egyetemes kultúra és humánum fokozott védelme, az emberi lényeget veszélyeztető történeti-gazdasági viszonyok elidegenülést, eldologiasodást, elanyagiasodást, áldemokratizmust kitermelő jelenkori valósága elleni küzdelem. Az epikáról szóló írások központi gondolata: az epika a mozgásban levő világ totalitását ragadja meg az értékrendszerek változásának egy nézőpontból való ábrázolásával, mindig az értelem irányában. Az etikai magatartás koronkénti megnyilvánulásai, a történeti praxis iránti érdeklődése vezeti a tollát, ha Don Quijotéről vagy Tímár Mihályról, ha Noszty Feriről vagy Tolsztoj, Ajtmatov vagy Laelos hőseiről ír. E gondolat jegyében követi nyomon a szerző a XX. század egyik legjelentősebb filozófusának. Lukács Györgynek a szellemi fejlődését is, s ez a morális elkötelezettség jellemzi az Aktualitások-at is. Vissza