Veszélyes évszázad

Fülszöveg

Ezt a földet ezer éven át a parasztság tartotta meg magyarnak. Voltak földrengető, eget hasogató viharok, siralmas századok; jöttek embernyúzó tatárok, országpusztító törökök, népirtó németek. Voltak idők sokszor, amikor magyar a magyart ölte, pusztította. (S volt olyan is, amikor magyarnak álcázott idegen pribékek öldösték, pusztították a népet!)
Menekült innen a főúr, a nemes, a tisztviselő, a kereskedő, az iparos, mindenki, csak a magyar paraszt nem hagyta el az otthonát, a földjét. Elpusztult portája küszöbén halt meg, de nem menekült soha, mert tudta, érezte, hogy gyökerei ebbe a földbe, a magyar földbe kapaszkodnak, és ha azok onnan kiszakadnak, gyökértelen lesz, súlytalan lesz, semmivé lesz! Átvészelte a tatárt, törököt, németet, saját testvéreinek szörnyűségeit, a derest, karóba húzást, mindent-mindent, de nem menekült, maradt és maradt vele ez a föld magyarnak!
Az ország fundamentumának, minden politika alapjának tartom a magyar parasztot. Ha ez romantika - mint mondták és mondják ma is -, akkor boldogan vállalom a paraszt-romantikus jelzőt. Jöttek évek, amikor a legnagyobb bűn volt ez a hitvallás. S ma sem dicséretes, sőt! Egyszerre osztályellenség, nacionalista, soviniszta és főleg reakciós lettem. Ehhez mérten kezelt a halatom - és ha már nem is törnek az életemre - ehhhez mérten kezel ma is!
Persze nem lehet megmagyarázni, miért bűn, ha a magam osztályát szeretem, ha a másik - uralkodó - osztály is a sajátjait szereti legjobban. Miért bűn, ha a saját nációmat szeretem, amikor minden szomszédom a saját nációjáért harcol; miért sovinizmus, ha sajnálom az elsodródott testvéreimet, amikor ezen a címen sodorták el a területet, melyen évszázadok óta éltek, születtek és meghaltak? És főleg miért vagyok reakciós, ha az ellenem irányuló akciókra reagálok. Vissza