Volt egyszer egy fogaskerekű...

Előszó

Beindulásától háromnegyed évszázadon keresztül Salgótarján kedvelt, sok örömöt nyújtó utazási lehetőséget biztosított a Salgóbányára igyekvőknek, ott lakóknak egyaránt, a kies tájakon kanyargó "fogaskerekű"-t. Csak ezzel a névvel illették a környék lakói, a turistáskodás kedvelői, bárha megszületését az iparnak köszönhette. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat, majd a jogutód, rövid nevén a Salgótarjáni Acélgyára működésének kiszolgálására létesült.
Az Acélgyártól (ma Salgótarjáni Kohászati Üzemek) 5,8 kilométerre fekvő salgói tárók szenét szállították le a gyárba, felfelé pedig a szükséges anyagokat, élelmet és sok más egyebet fuvarozott a kisvonat. Ez a vasút volt Magyarország első, ipari célt szolgáló keskeny nyomtávú fogaskerekű vasútja. (Európában elsőnek a Vierwaldstett-i tó partján, Svájcban, 1871-ben, turisztikai célra épült fogaskerekű vasút.) A későbbi években az ipari feladatok mellett a salgói kis vasutat a megnövekedett személyszállítás tette a környék jellegzetességévé.
A bánya termelésének fejlődésével párhuzamosan fejlődött, nagyobbodott a kis lakótelep is. Egybe bővült és szépült. A harmincas években (1935) a vár tövében felépítették a Magyarországi Kárpát Egyesület turistaházát, amely 1962-től a város kutatójának, Dornyay Bélának nevét viseli. A második világháborút követő években az ifjúsági élet, a turizmus gyors fejlődésnek indult, de ebben a fogaskerekű, sajnos már nem működhetett közre. A bányák államosítása során a RIMA salgói bányáival együtt a fogaskerekű is a Magyar Állami Szénbányák Nógrád-Hevesi Bányakerület Igazgatóságához (Zagyvai kerület) került. Nem az államosítás, sokkal inkább a környéki bányák kimerülése, de nem utolsó sorban az ötvenes évek elején bekövetkezett állagromlás vezetett a fogaskerekű 1957-ben történt felszámolásához. Vissza