Előszó
Előszó 1991. január 1-jén hatályba lépett a jövendő magyar piacgazdaság egyik alaptörvénye, a magyar piac „Alkotmánya": a tisztességtelen piaci magatartásról szóló 1990: LXXXVI. törvény,...
Tovább
Előszó
Előszó 1991. január 1-jén hatályba lépett a jövendő magyar piacgazdaság egyik alaptörvénye, a magyar piac „Alkotmánya": a tisztességtelen piaci magatartásról szóló 1990: LXXXVI. törvény, közismertebben: az új versenytörvény. A törvény rendelkezik a magyar piac „Alkotmánybíróságának" szánt Gazdasági Versenyhivatal - mint a törvény betartásának őre - felállításáról is. Ezzel párhuzamosan - a versenytörvény szerves kiegészítéseként - életbe lépett ugyancsak 1991. január 1-jén az árak megállapításáról szóló 1990: LXXVII. törvény is.
E törvények ismerete legalább annyira fontos az üzleti élet résztvevői számára, mint a gazdasági társaságokról szóló 1988-as törvény. Sőt: míg az csak a gazdasági társaságokra vonatkozik, a versenytörvény minden vállalkozóra kiterjed: szabályozza a piacon tanúsított magatartásukat. Előírásai alapján minden vállalkozó - legyen az gazdasági társaság, egyéni vállalkozó, állami vállalat, szövetkezet, magánpraxist folytató orvos, ügyvéd vagy számítógép-szakember, stb. - az üzleti tisztesség vezérfonalához köteles igazítani piaci „viselkedését". Joggal mondható, hogy ennek a „piaci KRESZ"-nek az ismerete - akárcsak a közúti közlekedésben a KRESZ ismerete - bárki piaci fellépésének alapfeltétele.
Ez a kommentár így nem is csak jogászoknak íródott, hanem minden vállalkozónak, minden menedzsernek.
Sőt: nem csak nekik, hanem a polgárosodó Magyarországnak. Az „Enrichessez vous!" jelszavával gyarapodásnak induló nyugat-európai polgárság ugyanis nem egyszerűen „vadnyugati" közegben kezdett annak idején meggazdagodni, hanem ezzel párhuzamosan, az üzleti tisztesség kategóriájában megteremtette a piacon, üzleti tevékenysége körében történő meggazdagodása határait. Ez a tisztességesség, az üzleti erkölcs az elmúlt negyven évben kiveszett a magyar gazdasági életből.
A polgárosodásnak ezekben a viharos éveiben: az évezred utolsó évtizedében aktuálisabbnak tartom a figyelmet erre felhívni, mint valaha. Ajánlom ezért ezt a könyvet a tisztességes meggazdagodásra törekvő új magyar polgárságnak, az új vállalkozói rétegnek, fejlődésünk hordozójának és zálogának: a tisztességes bourgeois-nak.
Budapest, 1991. január 30.
Vissza