Előszó
Örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézete által a Magyar Tudomány Napja alkalmából megrendezésre kerülő „Verseny és versenyképesség" című konferenciát megnyissam. Köszöntöm a szervezőket, mindenekelőtt Botos Katalin intézetvezető professzor asszonyt, és köszönöm, hogy felvállalták a rendezvény megszervezését. Köszöntöm vendégeinket, akik elfogadták egyetemünk meghívását, bízom benne, hogy a különböző egyetemek közötti, tanszéki szintű együttműködés egyre inkább elmélyül. Köszönetet szeretnék mondani a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központjának a konferencia lebonyolításához nyújtott támogatásáért.
Amikor egyetemünk helyet ad egy, a gazdasági verseny és versenyképesség témakörét körüljáró szakmai rendezvénynek, akkor annak a küldetésnek próbál megfelelni, hogy katolikus egyetemként valóban a hit, a tudás és a kultúra párbeszédének helye legyen. Nyilván minden tudományos kérdés az adott tudományág szabályai szerint vizsgálandó, azonban egyetemünk elkötelezettsége mégis minden tudományos, szakmai kérdés számára távlatot nyitó kihívás. Az egyház nyilván nem rendelkezik hivatalos állásponttal arról, hogy egy-egy ország a nyugdíjbiztosítás, a közszolgáltatások vagy a versenyszabályozás milyen módját válassza - ez, ahogy a Zsinat fogalmaz, „a földi valóságok autonómiája" (GS 36,2). Ugyanakkor abban a párbeszédben, melynek az egyetem, a katolikus egyetem kitüntetett helye, azon szempontok, melyek az egyház szociális tanításának következetesen képviselt elemei - az adott tudományág sajátosságainak megfelelően - megjelennek. Amikor közgazdaságtani, adott esetben a versenyképességgel és a versenyjoggal kapcsolatos kérdéseket vizsgálunk, a szempont, melyről semmiképpen sem feledkezhetünk meg az az, hogy a gazdaság, a közhatalom az emberért és a közjó szolgálatáért van. Az ember nem válhat eszközzé, nem pusztán munkaerő, hanem személy, akinek joga kell, hogy legyen arra, hogy - munkája által is - megvalósítsa önmagát. (CA 41,2) Az emberi közösség egyetemessége pedig az igazságosság parancsát is hordozza - ha nemzetgazdaságok versenyéről gondolkodunk, ez a szempont különös jelentőséget nyer.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok a rendezvénynek eredményes munkát.
Vissza