Előszó
Előszót írni hálátlan dolog, mivel gyakran a könyv tartalma mellett eltörpülő gondolatokat vetünk papírra.
Az olvasó szemszögéből nézve pedig azt gondolom, nem az előszót, hanem a könyv tartalmát...
Tovább
Előszó
Előszót írni hálátlan dolog, mivel gyakran a könyv tartalma mellett eltörpülő gondolatokat vetünk papírra.
Az olvasó szemszögéből nézve pedig azt gondolom, nem az előszót, hanem a könyv tartalmát szeretné elolvasni. Mégis azért vállaltam el, hogy ne magyarázatnak, ne is reklámnak, hanem a leírt gondolatok nagy vonalakban való előrevetítésének szánjam és röviden kifejtsem azokat az indíttatásokat, melynek eredményeiként az olvasó kezében tarthatja Gerő István harmadik kötetét.
Ez a kötet Gerő Istvántól a megszokott formában jelenik meg. A leírtakat nem kell irodalmi szempontból elemezni, hiszen az írója egész életén át, felesége Hevér Margit haláláig, az első kötet megjelenéséig kétkezi asztalos munkával, kiemelkedő rajzképességével alkotta népművészeti remekeit.
Minden egyes leírt gondolata vallomás az eltűnt időről; gyerekkorról, ifjúságról, felnőtt korról, átélt örömökről, bánatokról, tragédiákról. Könyvbe zárva a sorok a jelen perceiben visszaidézik a múltat, az írója élettöredékeit, ragaszkodását, a lelki békét és enyhet adó mához.
Egyszerű szavakkal, de mélyen átélt egy- egy morzsaszemek ezek Gerő István életéből.
A kötet írója küldetésének érzi, hogy szülővárosában és életének más állomásain átélt egyformán szívbe markoló, akár örömteli, akár drámai eseményeket, az azokat kísérő felfokozott érzelmek hatására született gondolatait megossza a földiekkel.
Itt született és ide tért vissza közénk, hogy az élet színpadán együtt sírjunk és együtt nevessünk.
Vissza