Vers a versben

Fülszöveg

Szentjánosi Csaba első verseskötetét tartja kezében az olvasó. A Vers a versben mégsem kísérleteket tartalmaz: kiérlelt munka, mentes a fiatalos felületességtől, szigorú esztétikai és kompozicionális alapelvek mentén épül egységes egésszé.
Az érett személyiségből adódó ciklusos szerkesztésnek pontos arányérzékkel tart egyensúlyt a versekben föllelhető játékosság és frissesség. S ami nem kevésbé fontos: ezek a sajátosságok a szerző versnyelvének érzékeny alaphangjába oltódnak. Szentjánosi versbeszéde a közbeszédhez közelít, melyet a sorok ritmusa emel költői nyelvvé. Nem a szavakkal, nem a szórenddel, hanem a gondolat, a kimondás ritmusával játszik:
verssorainak többsége egy-egy nagyon rövid zenei futam.
A harmonikus kötetegész a ciklusok egymásutánjában úgy bontakozik ki, hogy az egymásnak is felelő részek feszültsége és sokrétűsége lendületes sodrást eredményez. A kötet egyik fontos erénye, hogy benne az állandóság ellentmondás nélkül fér meg a mozgalmassággal.
A kötet élén álló, beszédes címet viselő Vallomás jószerével ars poetica jellegű, gondolatilag is elmélyült mikrociklus. Hangütésében folytatja, tematikájában ellenpontozza ezt a második rész, amely szerelmes versek csokrát kínálja az olvasónak. A kötet ezt követő ciklusai egyfajta magánmitológia megalkotására, kiteljesítésére tesznek kísérletet. A látószög folytonos változása adja a szerkezet ritmusát - a Földre vetett átfogó pillantástól a személyiség típusainak, a természet kavalkádjának bemutatásán keresztül egészen egy-egy állat portréjának ötletes, metaforikusan-emblematikusan tágított rajzáig.
Szentjánosi Csaba alapvetően életigenylő, a létezés örömeit megbecsülő költő, felvértezve a mindennapok megannyi kudarcának, gondjának tapasztalatával. A Vers a versben igényes és élvezetes, tudatosan és gondosan megszerkesztett könyv, amely a gondolati tágasságot a magánjellegű tér mitologikusságtól sem idegen, ugyanakkor személyes meghittségével ötvözi. Vissza