Előszó
Részlet a könyvből:
- Meg kell adni, hogy az életnek mégis csak vannak jó oldalai! - kiáltott föl az egyik vendég, rákönyökölve márvány-támlás székének karjára, mialatt élvezettel fogyasztotta a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Meg kell adni, hogy az életnek mégis csak vannak jó oldalai! - kiáltott föl az egyik vendég, rákönyökölve márvány-támlás székének karjára, mialatt élvezettel fogyasztotta a czukrozott nénufar-fürtöt.
- De a rossz oldalai sem hiányoznak! - felelte a másik, erősen köhögve, mert a megfűszerezett czápauszony a torkán akadt és csaknem megfojtotta.
- Legyünk filozófusok! - szólt most közbe egy idősebb férfi, a kinek az orrán igen nagy, fába foglalt pápaszem éktelenkedett. - Lehet, hogy ma még a halál veszedelme fenyeget, s holnap már minden elmúlik: úgy, a mint ez az édes nektár lecsúszik a torkomon. Mert, hiába, ilyen az élet.
És a mély bölcseségű epikur, a ki közönyös megnyugvással fogadta az életet, kiürítette ezüst-serlegét, melyben langyosra melegített, zamatos bor párolgott.
- Én, részemről, meg vagyok elégedve az élettel, - felelte a negyedik: - főleg, ha az ember semmit sem tesz és módjában van, hogy tétlenül éljen.
- Ez tévedés! - szólt az ötödik. - A boldogság a munkában és tanulásban rejlik. A boldogságot csak az keresi és csak az éri el valóban, a ki annyi ismeretet szerez, a mennyi tőle csak telik...
Vissza