Előszó
Amiben a tudót világ épp oly tanácstalanul áll, mint a tudatlan.
Piff!... Paff!...
Csaknem egy és ugyanazon pillanatban dördült el a két pisztolylövés.
A golyó egy - körülbelül tizenöt...
Tovább
Előszó
Amiben a tudót világ épp oly tanácstalanul áll, mint a tudatlan.
Piff!... Paff!...
Csaknem egy és ugyanazon pillanatban dördült el a két pisztolylövés.
A golyó egy - körülbelül tizenöt lépésnyi távolságban ügető tehén hátgerincébe fúródott. De hát ezzel teljeséggel nem törődtek.
A kél ellenfél közül egyik se sebesült meg.
Ki volt ez a két férfi?
Ezt senki se tudja; pedig most lett volna a legjobb alkalom arra, hogy nevüket megörökítsék az utókorra nézve.
De hát semmi máit nem mondhatunk róluk, mint hogy az idősebbik angol és az ifjabb balvivó amerikai volt.
Annál könnyebb feladat azonban ama hely megállapítása, ahol utolsó füadagát legelte az ártatlan kérődző. Ez a hely ugyanis a Niagara Jobb partjára esik, nem meszszire s függő Ilidtől, mely a hires vízesés alatt három mértföldnyi távolságban köti össze a kanadai partot az amerikaival.
Az angol egyszer csak odalépett az amerikaihoz:
- Én most Is ragaszkodom ahhoz, hogy az a dal a Rule Britannia volt - szólt határozottan.
- Nem - felelt a másik - a Yankee Doodle volt.
A harc ismét kitörőiéiben volt. de a tanuk egyike - kétségkívül a legelő állatokra való tekintettel e szavakkal elegyedett közbe:
- Mondjuk, hogy a Rule Doodle és a Yankee Britannika volt; ezek után pedig menjünk reggelizni.
A nagybrltanniai és amerikai nemzeti dalnak Ilyetén elbírálása aztán kölcsönös békét teremtett és közmegelégedést szült.
Vissza