Előszó
Részlet:
Saldenné hirtelen elhatározással lépett be férje dolgozószobájába. Ottó tervei mellett ült; nagyarányu bérház épitésével bizták meg. Bosszankodott a zavarás miatt:
- Valamit akarsz, fiam?
- Beszélni szeretnék veled, Ottó.
- Bizonyosan nem olyan sürgős. Láthatod, hogy dolgozom.
- Sőt, nagyon is sürgős. Neked mostanában soha nincs időd velem beszélni, Ottó. Napközben az irodában vagy, vagy ha haza is jössz, akkor is dolgozol. Este meg kijelented, hogy nagyon fáradt vagy és lefekvés után úgy teszel, mintha azonnal elaludnál.
- Hogy érted ezt, Génia?
- Kérlek, Ottó, legyünk végre őszinték egymáshoz! Tudom, hogy az utóbbi időkben éppen úgy nem aludtál, mint én.
- Remélem, nem ezért a megállapitásért zavartál meg sürgős munkámban, Génia? Valami baj van? Háztartási gondok? Pénzre van szükséged?
- Nagyon jól tudod, Ottó, miért jöttem és mit kivánok tőled. Arra kérlek, többé ne tartsd vissza Dagmárt, engedd visszatérni férjéhez és gyermekéhez.
- De hiszen ő egyáltalán nem akar visszamenni!
- Az utóbbi napokban többször is kijelentette, hogy visszamegy. Te mindannyiszor hevesen tiltakoztál ez ellen. De - én nem türhetem őt tovább a házamban.
- Mit jelentsen ez? - kérdezte a férfi élesen. - Mivel haragitott magára Dagmár?
- Még kérdezed? Csak nem nézhetem végig nyugodtan, milyen szerencsétlenség szakad ránk, ha továbbra is ittmarad!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal