Fülszöveg
1967-ben Veres Péter hosszabb időre leutazott "szülőhazájába", Balmazújvárosba, és körülnézett, hogyan él most e föld népe. Mekkorára nőtt a község, hogy oszlik meg lakossága, hogy működik a szövetkezet, s hogy él a paraszt, az értelmiség, s a "kétlakiak". Ahogy a mai képet rajzolgatta, minduntalan előkívánkozott belőle egy-egy emlékkép a múltból.
Ezeket a felvillanó emlékeket egészítette ki a kiadó Veres Péternek jóval a felszabadulás előtt, a harmincas években írt riportjaival, rövid novelláival, önéletrajzi írásaival - olyanokkal, amelyeknek túlnyomó többsége kötetbe gyűjtve nem jelent még meg. Ám az idő nem szállt el felettük. Az olvasó szívét ma is összeszorítják a "napszámos-énekek" indulattól feszülő verssorai, s a szegényparasztok különféle képviselőinek életéről rajzolt hiteles krónikát. Napi 15-20 fillérből élni éveken át, erőről duzzadó karral támogatni a legnagyobb dologidőben az eperfát, mert nincs munka, vagy koldulásra kényszerülni, mert az ember fölött elszálltak az...
Tovább
Fülszöveg
1967-ben Veres Péter hosszabb időre leutazott "szülőhazájába", Balmazújvárosba, és körülnézett, hogyan él most e föld népe. Mekkorára nőtt a község, hogy oszlik meg lakossága, hogy működik a szövetkezet, s hogy él a paraszt, az értelmiség, s a "kétlakiak". Ahogy a mai képet rajzolgatta, minduntalan előkívánkozott belőle egy-egy emlékkép a múltból.
Ezeket a felvillanó emlékeket egészítette ki a kiadó Veres Péternek jóval a felszabadulás előtt, a harmincas években írt riportjaival, rövid novelláival, önéletrajzi írásaival - olyanokkal, amelyeknek túlnyomó többsége kötetbe gyűjtve nem jelent még meg. Ám az idő nem szállt el felettük. Az olvasó szívét ma is összeszorítják a "napszámos-énekek" indulattól feszülő verssorai, s a szegényparasztok különféle képviselőinek életéről rajzolt hiteles krónikát. Napi 15-20 fillérből élni éveken át, erőről duzzadó karral támogatni a legnagyobb dologidőben az eperfát, mert nincs munka, vagy koldulásra kényszerülni, mert az ember fölött elszálltak az évek, s a fiú vagy leány nemhogy nem akarja - nem tudja! - eltartani öreg szüleit, hiszen a saját kis gyerekei sem látnak hétszámra kenyeret..
S milyen groteszkül hat, hogy az uralkodó osztály holdkóros tudós kiszolgálói erre azt mondják: egyetek szóját! Éljetek vérkoszton!
"Aki végigolvassa ennek a könyvnek az első felét - írja Veres Péter a kötethez írt rövid "előbeszédében" -, természetszerűen azt gondolja, hogy mindezt azért szedtük össze a múltról, hogy annál jobban megvilágosodjon, mitől, milyen sorstól, milyen élettől szabadított meg minket a szocialista forradalom
Így is van: ezért is. De nemcsak ezért. Mert aki a szokásos himnikus folytatást várja, némileg elkedvetlenedhetik: hisz itt a régi gondok után újak következnek."
A faluról jött, földmunkásból lett író ma sem sem kívülálló módján, "tárgyilagosan" szemlélni az elébe táruló képet. Veres Péter nem lenne Veres Péter, ha nem most is minden esetben a felelősséget vállaló "gazda" módján segíteni, javítani, az embereket okosabbá, tisztánlátóbbá tenni akarná.
Vissza