Három nemzedék I.

Előszó

Részlet a könyvből:

Varga Julcsiék a Gyepsoron, a belső utcában laknak, már azóta, amikor még az volt a külső sor. Egy kis ülepedett nádfedeles házuk van, amelynek az utcai vége ukránosan csapott és jól le van szegve, hogy jobban meg tudjon birkózni a csordalegelő felől fúvó szelekkel.
A ház egy szoba, konyha és egy olyan kamra, amelyet a nősülő gyerekek lakásnak is használhatnak. A ház belső udvari végéhez oda van ragasztva egy kicsi tehénól, amelyben azonban csak olyankor van jószág, ha a cselédkedő legényfiú hazahozza a borjúját, amiért szolgált, vagy az üszőjét, akivel együtt szolgált. De az is csak addig, amíg magával nem viszi új szolgálatba, vagy el nem adja új gubára vagy ünneplő ruhára. Így volt ez szokásban már a nagyapjáéknál, az öreg Vargáéknál is, akiktől örökölték a házat. Egyébkor mindenféle lim-lom, szerszámok, dézsák, káposztáshordó, dagasztószék, ócska teknő és libaültető fészkek vannak a tehénólban, mert állandó tehéntartásra még soha se telt az erejükből. A tehénól végéhez megint egy még kisebb és még keskenyebb disznóól van ragasztva, előtte deszkaakollal, amelyben hol van koca, hol nincs. Aszerint, hogy megdöglött-e vagy meghízlalták. Mert ha elvetélt, vagy nem fogott a koca, vagy ha nagyon olcsó lett a kismalac, mindig meghízlalták. Egypár malacot azonban, hogy legyen, akik megeszik a kenyérhéjjat, mosogatólevet, galuskalevet és a kolompérhéjjat, akkor is sikerítenek, ha nincsen anyakocájuk. Ha megdöglenek, kis idő múlva másikat vesznek, mert malac nélkül nem lehet a ház és a nagy család. Vissza