Verebély László Szakközépiskola jubileumi évkönyv 1950-2000

Előszó

Az egész világ legkülönbözőbb nemzetei és szervezetei büszkén készülődnek a 2000. évben nemzeti ünnepeik, történelmi - vagy jelentősebb évfordulóik megrendezésére és megünneplésére. Jóllehet történelmet írni legalább ötven év elteltével szabad csak, de egy intézmény életében fél évszázad már történelmi mércével is markáns időszak. Miért ne lehetnénk joggal büszkék az elmúlt évtizedek semmiből létrehozta teljesítményeire, amelyekre ha nem is egy ország figyelt, de a szűkebb iparág folyamatosan szemmel tartott? Bár az épület falain belül zajló események nem váltottak ki soha országos visszhangot, mégis sok ezer fiatal és felnőtt életében meghatározó befolyással bírtak, hiszen a legtöbb esetben egy életpálya indulását és első állomásait jelentették. Miért kellene szégyellnünk vagy titkolnunk elődeink útkeresését, próbálkozásait és nem utolsósorban küzdelmét egy új iskolatípus meghonosítását, illetve egy új szakma bevezetését és megszerettetését illetően? Szerénységből vagy közömbösségből hallgassuk el, hogy hozzájárulhattunk sokak hasznos emberré formálódásához, belső értékeik felismeréséhez és kibontakoztatásához? Tegyünk úgy, mintha az alkotás vagy siker mámorító ízét soha nem éreztük volna, mintha talentumainkkal nem tudtunk volna mit kezdeni? 50 év olyan jubileum egy iskola életében, amikor illik, sőt kötelesség emlékezni, számba venni: mit adott és ad, mit jelent a múlt, mit kell belőle értékként őrizni és hasznosítani a jövő számára. Kötelességünk megemlékezni az úttörő munkát végző elődökről, hiszen cselekedeteik, példamutatásuk mozgató rugói lehetnek mai életünk küzdelmeinek is! Illetlenség volna ugyanakkor elhagyni a további évek szereplőire való visszatekintést, annak a mérhetetlen munkának, törődésnek és felelősségvállalásnak megemlítését, amivel az utódok - nem egy esetben az egykori tanítványok - folytatták a hírnév ápolását, az intézmény felvirágoztatását. Tisztességtelen eljárás lenne viszont a kortársakkal szemben, ha a jelen mozgalmas alakulását teljesen háttérbe szorítaná a sok visszaemlékezés. Vissza