Fülszöveg
Kire mondhatjuk: klasszikus? Mitől lesz klasszi-
kus egy verseskötet? Klasszikus képeket hasz-
nál? Klasszikus verseket hív elő az emlékezet
sötétkamráiból? Szegedi Kovács György újabb munkáira
mindkét állítás vonatkoztatható. A kép nála közel áll
ahhoz, ahogy a romantika helyezte el, mondhatni, a „ter-
mészet ölén" a költői képet. Témái sokat köszönhetnek
a klasszikusoknak. Lépésről lépésre haladó, kiegyensú-
lyozott versmondatai klasszikus fegyelmet sugallnak.
Évek óta ismerem a munkáit, látom, hogy egyre mélyebb-
re hatol a belső tájba, ahol minden részletnek jelentő-
sége van. Eddig az apróságok észrevételezései miatt
szerettem a munkáit. Azt is tudtam, hogy ebben a belső
tájban otthon van még valaki. Egy nagyobb úr, akinek
a vers szűkszavú krónikása megbízott megfigyelője csak.
Most azt is látom, hogy ama másik nagyságának tuda-
tában saját kicsinységén nevetni is tud. „Mikor minden
átveszi már / az irgalom illatát, / e távlatból csupán az
emlékezés / a...
Tovább
Fülszöveg
Kire mondhatjuk: klasszikus? Mitől lesz klasszi-
kus egy verseskötet? Klasszikus képeket hasz-
nál? Klasszikus verseket hív elő az emlékezet
sötétkamráiból? Szegedi Kovács György újabb munkáira
mindkét állítás vonatkoztatható. A kép nála közel áll
ahhoz, ahogy a romantika helyezte el, mondhatni, a „ter-
mészet ölén" a költői képet. Témái sokat köszönhetnek
a klasszikusoknak. Lépésről lépésre haladó, kiegyensú-
lyozott versmondatai klasszikus fegyelmet sugallnak.
Évek óta ismerem a munkáit, látom, hogy egyre mélyebb-
re hatol a belső tájba, ahol minden részletnek jelentő-
sége van. Eddig az apróságok észrevételezései miatt
szerettem a munkáit. Azt is tudtam, hogy ebben a belső
tájban otthon van még valaki. Egy nagyobb úr, akinek
a vers szűkszavú krónikása megbízott megfigyelője csak.
Most azt is látom, hogy ama másik nagyságának tuda-
tában saját kicsinységén nevetni is tud. „Mikor minden
átveszi már / az irgalom illatát, / e távlatból csupán az
emlékezés / a teknősbékák jajára / porig égett vágyaink
/ szalmakazlai közt , / talán holnap este vágom le / a
szemöldököm." (Tükör előtt) Értékek relativitása? Nem.
Az igazán jelentős bizonyosságából fakadó, klasszikus
derű.
Prágai Tamás
Vissza