Előszó
Megérkezett az év utolsó hónapja, amikor - egyebek mellett - a fényviszonyok is meglehetősen svédországi jelleget öltenek.
Sokan a napi pár világos órát is a munkahelyen töltjük, számítógép előtt...
Tovább
Előszó
Megérkezett az év utolsó hónapja, amikor - egyebek mellett - a fényviszonyok is meglehetősen svédországi jelleget öltenek.
Sokan a napi pár világos órát is a munkahelyen töltjük, számítógép előtt vagy ablaktalan épületmonstrumban, hazafelé pedig már csak a lámpák állása szerint tájékozódhatunk.
Talán nem véletlen, hogy az év legfényesebb ünnepei éppen decemberben vannak.
Még az időszámítás előtt történt, hogy egy - már akkor is - sokat szenvedett nép kiharcolta magának a szabadságot, és hogy a legfontosabbat, Istenének tiszteletét újra törvénye és lelkiismerete szerint végezhesse (boldogabb korokban ez csak történelem). Ám ezt nem tehette volna meg csodálatos isteni beavatkozás nélkül.
Ismerjük a történetet: az egy napra elegendő olaj nyolc napig világított...
Néhány évtizeddel később megjelent egy fényes csillag a kenyér háza felett.
Különleges csillag lévén nem csupán önmagát csillogtatta, mint megannyi társa, hanem megmutatta az utat a testet öltött reménységhez.
Mindkét eseményt decemberben ünnepeljük, ha nem is ugyanúgy és nem is ugyanazok, azért ugyanarról a gondviselő szeretetről szól mindkettő.
Az ünnepi gyertyák fénye most még világosságot hoz az egyre növekvő sötétségben, és felmelegíti a fáradt szíveket.
Áldott, békés ünnepeket és boldog, új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!
Vissza