Vér, szerelem, bíbor...

Előszó

Részlet a könyvből:

Az asszony szerelmes, boldog hódolattal hallgatta férje szavait, aki fölötte belemelegedett a beszédbe. Mesélt - szinte hihetetlen - kalandjairól mindenféle háborúkban, titáni párviadalokról, miknek győzelmes hőse mindig ő volt. Ki tudná, hogy terelődött ebédutáni beszélgetésük ilyen - asszonyokat kevésbbé érdeklő - dolgokra? Mindegy, a nő néma csodálkozással figyelte, habzsolta a lágyan omló szavaikat, minden érzékével. Nem a tárgyat tartotta fontosnak: a beszélő szemléletével nem győzött eltelni.
Ébersége pillanatra sem ernyedt el. Felsőbb kinyilatkoztatást nem lehet ennél igazabb áhítattal lélekbe fogadni. Félbeszakítani - akár egy érdeklődő kérdéssel - bűnnek tartotta volna.
Közben el is gondolkodott. Áldotta a Gondviselést, amiért őt ennyire kiemelte más nők közül. Szerény, szürke egyénnek tartotta magát, aki különösebb érdemekkel nem dicsekedhetik, s íme hitvesévé lett Komnenosz Andronikosznak, ennek a félistennek, talán a világ legszebb férfiának. Akit a császári bíbortól csak egy hajszál választ el, s ki méltóbb is volna arra, mint valamennyi eddig uralkodott bazileusz. Szép, okos, hős, nagyratörő, minden testi és lelki erényekkel túlostúl megáldott. Hogy hibái is akadnak? Istenem, az ilyen embert nem is szabad más közönséges halandók mértékével mérni. Kivételes embernek lehetnek különleges, a mindennapitól eltérő cselekedetei. Ha azok nem is tetszenek mindig a feleségnek: el kell nézni, szemethúnyni. Ebben - úgy érezte - részéről nem is volt hiány.
Jól tudta, hogy a római szent birodalom minden asszonya - szinte kivétel nélkül - ma is irigyli őt, mint mikor - most öt éve - férjhezment. Vissza

Fülszöveg

Ez a regény a legkalandosabb sorsú bizánci császárnak, a „középkor Alkibiadesének", a démoni KOMNENOSZANDRONIKOSZNAK a hihetetlennel határos bizarr élettörténetét, kifogyhatatlan szerelmeit és tragikus halálát vetíti elénk, át- és átszőve magyar történeti vonatkozásokkal. A XII. századi Bizánc ezerszínű világában megismerkedünk a birodalom utolsó nagy császárának, KOMNEN MÁNUELNEK fényes udvarával, az abban lappangó cselszövésekkel, a bazileusz lovagias lelkületével, csodás türelmével, melyet a zseniális, de elvetemült rokonnal szemben tanúsít, kinek botrányairól az egész akkori kultúrvilág harminc éven át beszélt s aki két ízben a császár élete ellen is tört, végül pedig - Mánuel halála után - azzal hálálta meg rokona jóságát, hogy annak fiát, a tizenegyéves ALEXIOSZT trónjáról letaszította, megfojtatta és maga ült a trónra, hogy kétévi dicstelen uralkodás után ő maga is - irtózatos halállal - a nép dühének essék áldozatul. Magyar részről találkozunk a tetterős, vitéz II. GÉZÁVAL, a vértanúsorsú III. ISTVÁNNAL, majd III. BÉLÁVAL. Ez utóbbinak MARGIT leányát végül is nőül veszi ANDRONIKOSZ császár utóda, a sors szeszélyéből trónrakerült ANGELOSZ IZSÁK és ezzel a megnyugtató akkorddal végződik a regény, mely - éppen a szereplő személyek fentvázolt sokasága miatt - nem szorosan vett életrajzregény, hanem inkább a legszínesebb korrajz. Vissza