Előszó
Részlet a könyvből:
"Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk.
Állunk és várunk,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk.
Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
A csókok és könnyek alkonyatán.
Sikoltva, marva bukjék rám fejed
S én tépem durván bársony-testedet.
Nagyon is sima, illatos hajad.
Zilálva, tépve verje arcomat.
Fehér nyakad most nagyon is fehér,
Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
Ragadjon gyílkot fehér, kis kezed:
Megállt az élet, nincsen több sora.
Nincs kínja, csókja, könnye, mámora.
Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
Fehér ördög-lepel hullott miránk.
Fehér és csöndes lesz már a világ.
Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
Megöl a csend, ez a fehér lepel:
Úzz el magadtól, vagy én űzlek el."
Vissza