Moszkva - Petuski

Előszó

Részlet a könyvből:
Moszkva
A Kreml, a Kreml - mindenki csak ezt hajtogatja. Boldog-boldogtalantól hallottam már róla, de saját szememmel még sohasem láttam. Ó, hányszor, de hányszor (ezerszer) bejártam már Moszkvát keresztül-kasul, északi csücskétől a déliig, nyugatról keletre, egyik végétől a másikig tekeregtem benne - részegen avagy másnaposan, de a Kremlet még egyszer sem láttam.
Tegnap megint csak nem láttam, pedig egész este a környékén kószáltam. Nem voltam ám nagyon részeg: ahogy a Szavelovi pályaudvaron leszálltam, kezdetnek két pohár zubrovkát ittam, mert tapasztalatból tudom, hogy ennél jobb reggeli gyógyitalt még nem talált ki az emberiség.
Tehát egy pohár zubrovkával kezdtem. Majd a Kaljajevszkaja utcában lehajtottam még egy pohárral, de ezúttal már nem zubrovkát, hanem korianderes vodkát ittam. Egy ismerősöm állítja, hogy a korianderes antihumánus hatású ital, vagyis miközben erőssé teszi az ember tagjait, elgyengíti a lelkét. Velem valahogy épp az ellenkezője történt, ugyanis fenemód megerősödött a lelkem, de a tagjaim bizony elgyengültek, ám elismerem, hogy ez is antihumánus dolog. Ezért ott helyben, a Kaljajevszkaján, bedobtam még két korsó zsiguli sört, és egyúttal benyakaltam egy üveg moldáviai fehérbort is.
Ti persze biztosan rákérdeztek majd: mit ittál még, Venyicska, na mit? Nos, magam sem tudom pontosan, mit is ittam. Arra még emlékszem, hogy a Csehov utcában felhajtottam két pohár vadászvodkát. De hát csak nem kelhettem át úgy a Szadovaján, hogy ne igyak valamit? Nem, nem. Ittam hát még valamit. Vissza