"Vénusnak szép játéka"

Előszó

Részlet:
Dávidházi Péter
Egy testrész hűlt helye, avagy erotika és elfojtás az irodalomtörténetben
Miért olyan pajzán az én Múzsám, sóhajtott kétezer évvel ezelőtt Ovidius, miért kellett épp a szerelem művészetére bujtogatnia, amikor annyi illőbb témából választhatott, amelyekkel nem sodort volna száműzetésbe, miért nem az argívok fegyvereinek meghódolt Tróját verte fel ő is énekével, vagy miért nem az egymást halálra sebző thébai testvérekről zengett, vagy a háborúzó Rómáról, hiszen kegyes munka a haza tetteit elbeszélni, vagy miért nem Augustus világra szóló császári érdemeiről, amelyek napsugarakként vonzzák a káprázó szemet... Nehéz volna túlbecsülni a magyar irodalmi kultúrában annak jelképi fontosságát, hogy a félreeső Tomiban írott, s Rómába visszavágyó elégiafüzérnek, a Tristiának e színleg töredelmes, kegyelemért megjátszott bűnbánatából 1851-ben Toldy Ferenc egyetlen sort emelt ki A magyar nemzeti irodalom története első mottójaként: "Et pius est patriae facta referre labor", azaz: kegyes munka a haza dolgait elbeszélni. Egy olyan sort tehát, mely eszményként mutat fel a vergiliusi eposzra, a "pius" Aeneas hazafias tetteinek fenséges elbeszélésére, amelyben a honalapító küldetéshez képest csak epizód lehetett a híres barlangjelenet Dido és Aeneas mindössze négy sorban leírt vagy inkább elrejtett szerelmi egyesülésével, s a nagy feladatra emlékeztető isteni parancs hallatán Aeneasnak azonnal el kellett hagynia kedvesét, hogy új hazát alapítson, ott Laviniát (a latinok névadó királyának, Latinusnak a lányát) vegye feleségül, és tőle nemzzen dicső birodalmi utódokat. Amikor Toldy, "A magyar irodalomtörténet atyja", éppen ezt az ovidiusi foglalatba zárt vergiliusi eszményt választott jeligéül, akkor ezáltal közvetve az Aeneist mint nemzetalapító hőseposzt tette meg a magyar irodalomtörténetek műfaji ősmintájává, s jeligéje a magyar irodalomtörténet-írás hangnemének előjegyzése lett, ami eleve megszabta témáját is: ettől fogva irodalomtörténész-utódainak az irodalomról mint a haza tetteiről, hazafias küldetésű tevékenységről illett szólniuk, s legföljebb ennek alárendelten, rangrejtve és epizódként bármiféle öncélú szerelmi együttlétről. Vissza