Nyomdászatunk nagyjai

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

"Levelet hozott a posta. A levélben arra kaptam megbízást, hogy Novák Lászlóról, a továbbképző tanfolyamok néhai megszervezőjéről és vezetőjéről, az egyesületi szakkönyvtár egyik megalapítójáról - írjak valami kis előadást. No, gondoltam, ez éppen nekem való feladat. Elfogadtam hát a megbízást. Annál is inkább, mert azzal környékezett meg a levél írója, hogy én bizonyára mindent tudok az illusztris kollégáról, hiszen még az esküvőjén is ott voltam - tanú alakjában....
Hát ez igaz; tudniillik az utóbbi szereplés. Megjegyzem: magam sem tudom, hogyan jutottam ehhez a megtiszteltetéshez. Úgy csöppentem bele, mint Pilátus a Credo-ba. Egy szép napon arra kért - csak úgy munka közben - Novák László, hogy jöjjek el holnap és anyakönyvvezetőhöz, mert ő házasságot fog kötni. Én leszek az egyik tanú. (A másik tanú Bán Imre volt, az Egri Részvénynyomda mostani igazgatója.) Mit tehette? Elmentem. Aláírtam a nevezetes okmányt: ennyi volt az egész. Csinál az ember néha ilyen bolondságot...
Hát bizony ez már régen volt. Talán igaz sem volt. De valami mégis csak lehetett, mert - Íme - évtizedek múlva is kísért, mint ok arra, hogy vállaljam Novák kollégám emlékét felidézni és megrögzíteni.
A legtöbb ember abban a téves felfogásban él, hogyha valaki egy-két rossz cikket elkövet, hát csak elé kell vennie a pennát és papírost s azután csak úgy folyik a tintatartóból a sok tudomány, vagy amit szeretne megírni." Vissza