Vengerkák

Előszó

Részlet a könyvből:

Oroszország...
Huszonegyéves lehettem. Estéimet rendesen a régi Népszinház társalgójában és kulisszái közöli töltöttem el. Akkor már haldokló félben volt a hajdan kezdődő Pest szinházi kulisszaélete, amelyet néhány gróf lett hangossá, virágossá és hírhedté. Pálmai már külföldre származott el, mágnásai régen tönkrementek, a Nemzeti Gasino csak elvélve, nagyon ritkán jeleni meg az első sorban, az igazi nagy pénzek, a mámorosan költekező szerelmek, amelyek az egész kis Budapest erkölcsét felzavarták s amelyeket az irigy polgári középosztály sápadt vágygyal megszólt, a legszegényebb csőcselék pedig cirkuszi mutatványként ünnepelt, elmúllak, mindinkább üzlet lelt a primadonnaság s a kulisszák közé a mágnások helyére lipótvárosi kereskedő ficsurak és újságírók költözködtek.
Szegény Hegyi Aranka akkor már elveszi telte fiatal karcsúságát s Küry a könnyű francia vodvillek helyett a klasszikus Helena dicsőségére pályázott. Mintha valami gonosz varázsló érintette volna Budapestet, több lelt a gond, nehezebb az élet, erőszakosabb és hangosabb a küzdelem. A meggazdagodott kereskedők és az ezerholdas, futtató nagyurak kedélyes Pestjéből verítékező Budapest lett! De fiatal szemmel, boldog tapasztalatlansággal elfelejtettem ez akkor észrevenni és megfigyelni és tizenöt esztendővel eltávolodva ettől az időtől sokkal jobban látom ma, hogy mi történt akkor... Vissza