Előszó
Az Óbudára látogatók többségének a 21. század elején is a kiskocsmák, a hangulatos vendéglők világa jut az eszébe a kerületről. Ezen ne csodálkozzunk! Generációk sora nőtt fel Lajtai Lajos és Szenes Iván 1959-es örökzöld nótáján: "Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára" - Bilicsi Tivadar előadásában. Hajdanán Óbuda valóban a kulináris örömök, a mulatozás, a gasztronómiai élmények legfőbb színhelye volt. Szívesen jártak ide Pestről vagy Budáról a kikapcsolódni, szórakozni vágyók. Nemcsak a mulatozó társaságokat, hanem az ínyenceket, gavallérokat és szerelmespárokat is vonzotta a hely varázsa. Az óbudai kiskocsmák törzsközönsége mégis főként a kerület egyszerű lakóiból került ki, a vendéglők többségének kínálata hozzájuk igazodott. Természetesen Pesten és Budán is működtek híres, kiváló éttermek, kocsmák, Óbuda mégis egyedi volt. A különbséget az óbudai vendéglátás esszenciáját adó „Hangulat" jelentette, amelyet a finom falatok és a sramlizene mellett a környezet: a Budai-hegység barátságos lankái, a szűk, macskaköves utcák, a csendes házak udvarai, a romantikus szőlőlugasok, az andalgásra csábító Duna-part tettek egyedivé.
A kockás abroszok, leanderes udvarok, könnyű óbudai borok kora a városrész arculatának megváltozásával végleg megszűnt. Megjelentek az új gasztronómiai stílusnak megfelelő vendéglátóhelyek. A régi óbudai vendéglátás hagyományait ma már csak néhány étterem őrzi, ápolja, viszi tovább és próbálja átadni az utókornak. Többségük manapság is családi vállalkozásként üzemel.
Az óbudai vendéglátás aranykora a 19. század vége - 20. század első fele volt. Ez a korszak az 1950-es években végleg lezárult. A 1960-as évektől egészen a 1980-as évek elejéig az óbudai vendéglátás - ugyan más formában, de újjászületett. A régi vályogházakat a bennük üzemelő kocsmákkal együtt lerombolták, felépültek a panelházak. A modern lakótelepekhez köthető újfajta életmód, életszemlélet új vendéglátást igényelt. A megmaradt vendéglők átalakultak, vagy más néven működtek tovább. Ugyanakkor megjelentek a vendéglátás palettáján olyan újdonságok, mint a bisztró, az önkiszolgáló gyorsétterem, vagy a kifőzde. A kocsmákból italboltok lettek, a vendéglőkből pedig éttermek. Ezeknek az új vendéglátóhelyeknek a törzsközönsége már nem elsősorban a valamikori girbegurba óbudai utcákat járó lokálpatriótákból, hanem az újonnan ideköltözőkből került ki. Egy régi szokás azonban megmaradt: ezután is mindenkinek megvolt a maga törzshelye. Az új lakók többsége a lakóhelyéhez legközelebbi kocsmába, vendéglőbe járt, míg a régi lakosok ragaszkodtak a - szerencsés esetben - fennmaradt törzshelyükhöz, vagy az ahhoz hasonló kocsmákhoz.
A kiskocsmákon és vendéglőkön kívül Óbudán híres cukrászdák és kávéházak is működtek. Széles kínálat várta tehát az óbudai vendéglátásra vágyó embereket. Aki egy kellemes ebédet vagy netán egy görbe éjszakát eltöltött valamelyik helyi vendéglőben, mindig visszavágyott Óbudára - akár több év elmúltával is.
Vissza