Vén diófák árnyékában

Előszó

Részlet a kötetből:

Titokzatos látogatók.

Az ellenséges ország királyi palotáját környező parkban két, igen előkelő, a legmagasabb társadalmi osztályhoz tartozónak látszó úr sétál. Szótlanul haladnak a királyi család részére elkülönített kertnek sűrű bokrokkal leplezett kis ajtaja felé. Az ifjabb úr elővesz pénztárcájából egy fényes, teljesen újnak tetsző kulcsot, zajtalanul kinyitja a kertajtót és mindketten behatolnak az elkülönített kertbe, ahol óvatosan körültekintve lépkednek a sárgakavicsos kertiúton, míg egy rózsalugas közelében elterülő gyeppadhoz érnek.
A gyeppad előtti fűre helyezett díszes szőnyegen - látszólag felügyelet nélkül, - két egyenlő nagyságú és egymáshoz feltűnően hasonló, még csecsemőkorban levő lányka játszadozik. A két úr illő távolban megáll és figyeli a lánykákat. Pillantásaik szinte befurakodnak a megbámult kicsinyek mélyébe.
Néhány percnyi gondos figyelés után az idősebb úr intésére, ugyanazon az úton, amelyen érkeztek, hangtalanul távoznak, miután maguk után újból becsukták a rejtett kertajtót.
A külső parkba jutva, megszólal az ifjabb úr:
- Nos, mi a véleményed?
- A hasonlatosság rendkívüli, a megtévesztésig nagy! Azt hiszem, könnyen fog menni és nem veszik észre.
- Mikorra tervezed a törvényjavaslat bemutatását őfelségénél?
- Hamarosan meg kell tennem, amíg a két arc ilyen szembetűnően hasonlít egymáshoz! Vissza