Velencei tó

Előszó

A szépséges Dunántúl egyik méltatlanul mellőzött, félreismert vidéke tárja most ki gazdagságát, titkait e szerény könyvben olvasójának. A Velencei-tó vallomást tesz letűnt korok emberéről, a természet, az elet változásáról, örökszép, csodálatos varázsáról. A tókörnyéki ember egykor a föld méhében kereste a kincset, amit - monda szerint - évszázadokkal ezelőtt Budáról kiűzött török martalócok bivalybőrbe varrva rejtettek el a velencei nyárfák árnyékában. Feljegyzés tanúsítja, hogy alig ötven éve még lstanbulból is eljöttek a törökök e mesebeli kincs felkutatására. A nyárfákat azonban elemésztette az idő, s homály borult a titokzatos gazdagságra. E kincsek után ne is kutassunk tovább. Értékesebbnél értékesebb természeti kincseit tárja elénk a tó és vidéke. A szelídhajlatú hegyektől tagolt vidék legmagasabb pontja a Meleg-hegy; páratlan szépségű, festői kilátást kínál látogatóinak. Északra a Vértes sejtelmes vadona nyújtózkodik. Ellenkező irányban a vén Duna ezüstszínű szalagja rejtőzik a meszszeségben. A tétényi és a budafoki dombok is belátható közelségben pihennek, s lenn csillog a legékesebb dísz, a nefelejcskék és sötétzöld színekben pompázó Velencei-tó. Déli oldalán Velence, Gárdony, Agárd üdülőinek s a száguldó vonatok füst felhőinek tükörképe ring az opálos ragyogású víz felszínén. A műúton autóbuszok, személygépkocsik, motorkerékpárok és kerékpárok robogó hada élénkíti a képet. Mennyire más a tó északi partja. Nyugodt és csendes, öreg falvak, elviharzott századok őrei pihennek itt magányukban. A pákozdi dombtetőn feszes vigyázzban áll az emlékmű, a 48-as szabadságharc dicső csatájának mementó ja. Ez a történelmi táj Vörösmarty Mihály és Gárdonyi Géza szülőhelye is. Pákozd, Sukoró, Nadap náddal fedett, vertfalú házai, ősi népszokások, hagyományok hivatott megőrzői. Csak a terhes múlttal, a fulladt szolgavilággal, úri- s papibirtokok, puszták sorvasztó börtönével számolt le az új, boldogabb hazára, az élet értelmére talált munkálkodó ember.
Geológiai átalakulásról és történelemről, irodalomról és népművészetről, halakról és madarakról, a víz gyógytényezőiről, a tó biztató jövőjéről ad tájékoztatót e kis könyv. Szöveg és illusztráció őszinte szándékkal beszél a Velencei-tó környékének múltjáról és jövőjéről. E kiadvány célja elsősorban: ismertetés. De ha az olvasónak örömet szerez és felkelti érdeklődését, tekintse meghívónak is az új életre kelő tóhoz.
Nem lesz nagyobb elégtétele, elismerése munkánknak annál, ha szocializmust építő hazánk minél több dolgozója vallja magáénak e tájat, s lesz évről évre szemtanúja, segítője a Velencei-tóvidék újjászületésének.
Székesfehérvár, 1958.
Fejér megyei tanács Idegenforgalmi Hivatala Vissza