Velence történelme és remekművei

Előszó

Velence a világ egyik legelragadóbb és legegyedülállóbb városa: történelme, városképe és urbanisztikai jellege igen eredeti vonásokkal rendelkezik. Velence városa vízre épült, és első benyomásunk az, hogy mindent víz borít, bár valójában több ezer földbe süllyesztett cölöpön, több mint száz szigetecskéből álló szigetcsoportra épült házak és templomok veszik körbe a látogatót. A szigeteket elválasztó csatornák (rii), amelyeken mindenféle-fajta vízi járművek közlekednek, a város utcáinak felelnek meg. a lagúna néhány szigetét már a római korban halászok lakták, bár ez a térség csak a korai középkorban kezdett kiemelkedő politikai szerephez jutni, amikor Bizánc fennhatósága alá került, és egyre inkább elhatárolódott a longobárd uralom alatt álló szárazföldi városoktól. A IX. században, míg a mai Olaszország nagy része a frankok megszállása alatt állt, a lagúnára épült kisállam politikai központja a Rialto szigetekre költözött, és egységes közigazgatású közösséggé alakult. A Herceg (Doge velencei dialektusban) kezében volt a kormányzói hatalom, aki a helyi arisztokrácia támogatásával függetlenítette magát a Bizánci császárságtól, és végre megkezdődhetett Velence mintegy egy évszázadig tartó, dicsőséges tengeri uralma, kereskedelmi terjeszkedése kelet felé és rendkívüli művészeti fejlődése. Velence történetéből hiányzik, mind a feudális, mind a kommunális korszak: egy példa nélküli arisztokratikus köztársaság volt, amelynek élén a választott Doge állt, aki a törvényhozó testületek támogatásával kormányzott. Vissza