Előszó
Részlet a könyvből:
1755 július 25-ének reggelén fölkeltett engem a rettegett messer grandé, ki váratlanul hatolt szobámba és megparancsolta, hogy keljek fel, öltözzem, adjam át neki...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1755 július 25-ének reggelén fölkeltett engem a rettegett messer grandé, ki váratlanul hatolt szobámba és megparancsolta, hogy keljek fel, öltözzem, adjam át neki haladéktalanul minden iratomat és - kövessem őt.
- Kinek a megbízásából jelent meg itt nálam?
- A nagy törvényszék parancsára.
Miután átadtam neki irataimat, leveleimet és egyéb okmányaimat, miket az őt kísérő poroszlók egyike belegyömöszölt egy nagy zacskóba, követelte még bizonyos bekötött kéziratok kiadását, melyek okvetlenül birtokomban vannak.
Tehát Manuzzi árult el engem, ki nemrég azt tanácsolta nekem, hogy adjam el ezeket a könyveket.
Ezek a „Clavicula Salomonis", a „Zecorben, egy picatrice" voltak, valamint kimerítő utasítások a csillagászati időszakokról és varázsigékről, szellemek felidézésére. Azok, kik tudták, hogy e művek nálam vannak, nagy boszorkánymesternek tartottak, ami nekem igazán nem volt kellemetlen.
Petrarca, Ariost, Horác és a többi műveit is lefoglalta a messer grandé. Míg elraktározta a a könyvek és kéziratok e bő aratását, megborotválkoztam és bársonyból és selyemből készült egyik ruhámat öltöttem magamra, mintha lakodalomba készülnék.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal