Előszó
Aquileiától Ravennáig az Adria északnyugati szöglete jórészt mélyen fekvő posványos, mocsaras terület, melyet az Adriába ömlő folyók hordalékai egyenetlenül töltöttek föl. Néhol homoktorlaszok...
Tovább
Előszó
Aquileiától Ravennáig az Adria északnyugati szöglete jórészt mélyen fekvő posványos, mocsaras terület, melyet az Adriába ömlő folyók hordalékai egyenetlenül töltöttek föl. Néhol homoktorlaszok húzódnak a tengerparttal szemben, az úgynevezett „lidók", melyeket a folyók torkolatai meg-megszakítanak. Ezek mögött sekélyes vagy mélyebb nagy vízfelületek vannak, a „lagúnák". A lidók védő őve mögött a mélyebb s a tenger friss, élő vizével állandó összeköttetésben levő lagúnák szigetein keletkezett Velence.
Az V. században, a népvándorlás idejében, Aquileiának, Altinumnak és Páduának lakosai e vidékre menekültek a nyugati gótok és hunnok, a VI. században pedig a keleti gótok és longobárdok elől, itt letelepedtek, új életet kezdtek, főleg halászattal és kereskedelemmel foglalkozva.
A mélyebben fekvő szigetcsoporton (Rialto, Olivolo, Dorsoduro, Spinalunga, ma Giudecca), amelyen később Velence naggyá fejlődött, ekkor csak néhány halász élt.
A letelepülők megélhetése nehéz volt, mert mielőtt a földet megművelhették, a süppedékes, fövényes talajt száraz területté kellett alakítaniok, sövénnyel, gáttal meg kellett kötniök, a vizeket le kellett csapolniok és bárkáik számára védett helyről és jómaguknak táplálékról kellett gondoskodniok.
Vissza