Velence

Előszó

A Dunántúl egyik fontos és szakadatlanul fejlődő üdülő központja a Velencei-tó. A déli partot már teljesen ,,megszállták" a különböző színű és alakú hétvégi nyaralóházak. Tavasztól késő őszig ezrek és ezrek pihennek, szórakoznak a vízben vagy a vízparton. Karcsú vitorlások suhannak a fodrozódó hullámok hátán, vidám fürdőzőktől hangos a táj, a nádasokba húzódva pedig horgászok lesik izgatottan a bukdácsoló úsztató játékát.
A Velencei tó idegenforgalma különösen a második világháború óta eltelt időben fejlődött rohamosan. A jelenlegi távlati tervekben szerepel többek között az északi part üdülőteleppé történő kiépítése is. A kulturális fejlődéssel egyidejűleg már korábban egyre sürgetőbben jelentkezett az az igény is, hogy a fejlődés által szükségképpen veszélyeztetett ritka fészkelő madarak védelmére természetvédelmi területet kell létesíteni. Ez a gondolat 1958-ban öltött testet, amikor az Országos Természetvédelmi Tanács a tó délnyugati felén, annak madártanilag legértékesebb részén, 420 hektáros területet védetté nyilvánított. A védett terület Pákozd község határában fekszik, területének kb. 80%-a nádas, 20%-a nyílt víztükör. 1966-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal a Székesfehérvári vasúti sínektől balra fekvő u.n. Dinnyés! Fertőt is védetté nyilvánította 545 hektáros összterjedelemmel. Ez a sekélyvizű, mocsaras terület, bár a vasúti töltés ma már elválasztja a Velencei-tó partjától, annak mégis szerves részét jelenti és elsősorban mint a különböző madárfajok táplálkozóterülete szerepel. Vissza