Előszó
Tisztelt Olvasó! A "Nyitott Egyetem" hallgatói részére írt tankönyvsorozat újabb kötetét tartja kezében. A vektoranalízis és a tenzoralgebra legfontosabb fejezeteit tartalmazó könyv célja - mint a tankönyveké általában - olyan ismeretanyag összefoglalása és didaktikus módon való feldolgozása, amely az oktatás igényeit elégíti ki, elsősorban a tanulást szolgálja.
Bár sok év telt el azóta, hogy a műszaki egyetem hallgatójaként először találkoztam a vektor- és tenzoranalízis elemeivel, ennek ellenére jól emlékszem arra, hogy mi okozott gondot ennek a tárgykörnek a megértésében és tanulásában. Mindezeket szem előtt tartva, a könyv megírásához azzal fogtam hozzá, hogy a hallgatóságot megszabadítom azoknak a gyötrelmeknek egy részétől amelyeken hallgatótársaimmal együtt én is átmentem, amikor a matematikának ezeket a részeit tanultuk. Elhatároztam, hogy megcáfolom a műszakiak (hallgatók, mérnökök stb.) azon állítását, mely szerint a tenzor olyasmi, amit nem lehet megérteni, de lehet használni. Közben természetesen rájöttem, hogy elképzeléseim naivak. Kínlódás nélkül ugyanis e tárgy tanulása nem lehetséges. Enyhíteni viszont lehet a szülési fájdalmakat. Merem remélni, hogy ez a könyv valóban enyhíti azokat, lényeges segítséget nyújtva a tanulni akaróknak.
A cél elérése érdekében igyekeztem az anyagot úgy válogatni, hogy az elsősorban az alkalmazások igényeit szolgálja. E miatt (és a szűkre szabott keretek miatt is) lényeges anyagrészek kimaradtak a könyvből így például a tenzoranalízis témakörébe tartozó, korántsem egységes részek. Meggyőződésem szerint azonban az egyetemi studium nem kíván többet a hallgatótól, mint amennyit ez a könyv tartalmaz.
A szóhasználatban itt-ott konzervatív voltam. Sajnáltam például száműzni a vektortér szót. Ez a kifejezés annyira hozzátartozik a vektoranalízishez, főleg annak alkalmazásaihoz, hogy erőszakoltnak tartom annak kiiktatását. Remélhetőleg békésen megfér egymás mellett a lineáris algebra és a vektoranalízis vektortere.
Óvatos voltam a modernizálás terén. Ahol fájdalommentesnek éreztem az előrelépést, ott léptem, máshol azonban nem. Tartózkodtam a mindenáron való újítástól.
Mint általában, most is nagy gondot fordítottam arra, hogy minden új fogalmat definiáljak. A definíciókat igyekeztem egyszerűen és röviden megfogalmazni. A tételek egy részének bizonyítását elhagytam, nem mint szükségtelent, hanem mint nélkülözhetőt.
Vissza