Vegyipari kibernetika

Előszó

A "kémiai technológiai rendszerek matematikai modellezése" című jegyzetben, a vegyipari vállalatot, üzemet, berendezést, ... tekintve, kémiai technológiai objektumként (KTO) értelmeztük a vegyészmérnök vizsgálatának a tárgyát [1 ] A KTO a vegyészmérnöki tudomány mennyiségein és törvényszerűségein keresztül ragadható meg. Egy megismerési folyamatban kémiai technológiai rendszerként (KTR) definiáljuk, amelynek formális leírása a KTO ill. KTR matematikai modellje. A KTO-val kapcsolatban három alapvető feladattípus fogalmazható meg, a megismerés (modellezés), az irányítás (-üzemeltetés) és a tervezés (-fejlesztés). Az irányitásnál adott a KTO struktúrája, amely számos üzemmódot (üzemelési állapotot) lehetővé tesz. Az irányítási feladatban kell a lehetséges üzemmódok közül az üzemeltetés szempontjából legmegfelelőbbet kiválasztani. Ebben a feladatmegoldásban a megismerés (modellezés) során feltárt ismeretek célszerűen felhasználhatók. A kémiai technológiai objektumok irányítása napjainkban igen színes képet mutat. Az erősen hagyományos jegyeket viselő vegyészmérnök-technológusi üzemviteltől kezdve a magasfokúan automatizált számítógépes irányításig szinte mindenféle megoldással találkozunk. Az egyik szélsőség kizárólagosan a hagyományos ismeretekre szoritkozik, a másik viszont a priori vegyészmérnöki ismeretek kizárásával igyekszik a problémát közelíteni. Korach a kémiai technológiai objektumok történeti fejlődését a gráfelméleti apparátus bázisán tanulmányozva, kvantitative is kimutatta a KTO egyre bonyolultabbá válásának folyamatát (ld. az 1. ábrát). Ezzel kapcsolatos az ún. paraméterek nagy számának törvénye is (ez a műszaki kémia egyik alaptörvénye [3]), amely kimondja, hogy a kémiai technológiában az összes paraméter szétválasztása lehetetlen. Vissza