A kézírás grafikai önarckép

Előszó

Rendkívüli izgatottsággal és várakozással: a sikeresen elvégzett munka felett érzett jóleső öröm és a sodró idő szorításában elszalasztott lehetőségek miatti hiányérzet ambivalens érzéseivel küszködve nyújtom át Önöknek ezt az analízisgyűjteményt, mely az egyik országos napilapban - nyomtatásban megjelent- grafológiai elemzéseimből ad egy kis válogatást. Már korábban is több kérés érkezett hozzám, s magam is gondolkodtam rajta, hogy érdemes volna a különböző időpontokban, elszórtan közölt cikkeket egy egységes szerkezetbe foglaltan összesítve közreadni, hiszen a jól megválasztott rendszerező elv szerint egymást kiegészítő elemzések - egy komplex gondolati egységet alkotva - valamiféle koncepciót sugallhatnak, s lehetővé tehetik a konkrétumokon túlmutató, általánosabb érvényű következtetések levonását is. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt gondolom, hogy még a közelmúltban megjelent szép számú grafológiai szakirodalomban is kuriózumnak számít ez a témafeldolgozási módszer, hisz nem elméleti-történeti vagy metodikai aspektusú tárgyalásról van szó, hanem ennél jóval praktikusabb megközelítési módról: lapról-lapra bemutatok egy-egy konkrét kézírást, és mintegy tükörképként: a róla készült elemzést.
Az általam választott egyszerű formai és szerkezeti megoldás szinte teljességgel kizárja mindenfajta mellébeszélésnek, belemagyarázásnak még a lehetőségét is, hiszen mind a hozzáértők, mind a laikusok saját maguk győződhetnek meg arról, hogy -az "én olvasatomban" - milyen kézíráshoz illetve grafikumhoz milyen pszichikumú és személyiségszerkezetű ember tartozik. Vissza