Híres emberek, érdekes történetek

Előszó

Az anekdota erőt, megnyugvást ad, s erre - ki tagadná? - nagy szükségünk van rohanással teli napjainkban. A kedves olvasó most egy sokszínű, a művelődéstörténet nagyon sok területéről származó anekdotagyűjteményt tart a kezében, s remélhetőleg sok erőt, kedélyt, derűt merít belőle. Az élet ezernyi darabkájából természetesen csak annyit lehet felcsippenteni, amennyit egy ilyen könyv terjedelme megenged.

Célom az volt, hogy olyan, derűt, bölcsességeket tartalmazó, könnyed, de magvában mély tartalmú, mindig figyelmeztető, tanulságos, értékeket megőrző történeteket nyújtsak át, amelyek minden kedélyesség mellett hasznos tanulságokkal is szolgálnak a kedves olvasó számára.

Azok a történetek, amelyeket leírtam, többnyire vidám kicsengésűek, gyakran kiemelkedő személyekről szólnak, de kedves szereplőim azok is, akiket esetleg nem kapott fel a népszerűség, a világhír, hanem egyszerű földi halandók, olyanok talán, mint mi magunk.

A történetekben találkozhatunk színészekkel, politikusokkal, sportolókkal, sok-sok művészféle emberrel, akik mindenféle allűrjeik ellenére vagy talán éppen azért, számunkra kedves alakokká avanzsálódnak a történetek elolvasása nyomán.

Rendkívül színes világunk színpadán hihetetlen mennyiségű élénk észjárású, talpraesett, sokszor extravagáns figura vonul végig, miközben egymást megtréfálva sorozatos ugratásaikkal - néha bohóckodásaikkal - csalnak derűt az olvasó arcára.

Megtalálhatók a válogatásban az élet egyéb területeiről való más történetek is, melyek változatosabbá teszik Önök számára a gyűjteményt.

Abban a reményben nyújtom át kedves olvasóimnak ezt a kötetet, hogy általa sikerül kellemes perceket okozni valamennyiüknek, s így munkám már nem volt hiábavaló. Vissza

Fülszöveg

A LEBUKOTT OROSZ KÉM
Az USA kémközpontjában úgy szoktatják a leendő spionokat a kőkemény orosz télhez, hogy egy hűtőházba zárják őket, és szépen fagypont alá viszik a hőmérsékletet.
Egy Oklahomából érkezett ifjú kémjelölt mínusz tizennégy fokig bírja, aztán gyorsan kirohan. Egy Texasból származó társa mínusz húsz foknál adja fel a küzdelmet a nagy hideggel. A harmadik jelölt még ezután is benn marad, és küszködik a mínuszokkal. Mikor a hőmérő már a mínusz negyvenöt fokot verdesi, az oktatók a kis kémlelőnyíláson át bekukucskálnak, de ekkor elámulva veszik észre, hogy a delikvens a legnagyobb lelki nyugalommal ül a helyén, és az újságokat böngészi.
- Hát te nem fázol? - kérdik tőle álmélkodva.
- Ugyan-ugyan, nálunk, Szibériában ez a hőmérséklet szinte mindennapos.

ÍGY SAKKOZIK KARINTHY FRIGYES
Aljechin, a neves sakkvilágbajnok egyszer Magyarországra látogatott, addig kapacitálták a hazai sakk szerelmesei, amíg elvállalt egy 30 fős szimultán sakkjátszmát.
A 30 fős társaságot népszerű írók, újságírók és művészek alkották.
Az ellenfelek között természetesen ott volt Karinthy Frigyes is, akinek inkább sakk iránti szimpátiája volt erősebb, semmint a tudása.
Aljechin tudása fölényében magabiztosan lépkedett tábláról táblára, de amikor odaért Karinthy táblájához, a szeme kikerekedett. Lépett egyet, majd félrehívta a csapat kapitányát, és azt kérdezte:
- Ez meg ki volt? - mutatott diszkréten Karinthy felé, aki táblája fölött elmerülten gondolkodott.
- Karinthy Frigyes, a legnagyobb magyar humorista.
- Ja, vagy úgy! - nevetett fel a sakkmester. - Szóval humorista. Na nem baj, akkor is megverem.
Aztán meg is verte, annak ellenére, hogy Karinthy már a játszma elején lenyúlta Aljechin egyik bástyáját.

SZTÁLIN ÉS A SAKK Sztálinnak sok bokros teendője közepette volt egy nyugodtabb napja. Ekkor odaszólt a segédtisztjének:
- Oleg, hozza elő a készletet, és üljünk le sakkozni.
A titkár előkeresi a sakkot, és udvariasan megkérdezi:
- Én a fehérrel vagy a feketével játszom, Sztálin elvtárs?
- Maga az életével játszik. Vissza