"Ki se mengyek, meg sem adom magam"

Előszó

Jelen tanulmányban az a célunk, hogy a Nem messze van ide Kismargita néven ismert "betyárdal" (vagy "balladás dal") elemzéséhez néhány adalékkal hozzájáruljunk. Tehát nincs - és nem is lehet - szó teljességről, inkább csak a feladat vázolása és néhány elgondolás kifejtése, mintegy elöljáró beszédként a majdani teljesebb elemzéshez. Elemzésünk már csak azért sem teljes, mert kizárólag a népdal szövegével foglalkozunk, a zenei rész vizsgálatáról hozzáértés hiányában le kell mondanunk. Vagyis úgy tekintjük a dalt, mintha zenei kíséret nélküli népköltészeti termék lenne, pl. egy mondóka, vagy részlet bethlehemes játékból. Ez természetesen súlyos hiányosság. Közelítésünk alapvetően és elsősorban nyelvi-nyelvészeti: ebben viszont úgy-ahogy teljességre törekszünk, amennyiben igyekszünk magyarázatot adni a dal nyelvi sajátosságainak többségére, és egyúttal fölvázolni a dalszöveg "szemantikai terét", ahogyan talán az akadémikus nyelvészet szempontjából megfogalmazható. Nem kötődünk korábbi vagy ma létező nyelvészeti iskolákhoz, ez nem is volna lehetséges. A régi magyar tudományosságban azonban létezik számunkra vállalható, pontosabban szinte kötelezően fölvállalandó vonulat: a Czuczor-Fogarasi-féle nagyszótár (a továbbiakban CzF) lenne az. Tehát ha az olvasó azzal a gondolattal tenné le elolvasás után szerény tanulmányunkat, hogy itt valóban történt előrelépés a két nagy lexikográfus lángelme által kijelölt úton, az ránk nézve a lehető leghízelgőbb véleményt jelentené. Vissza

Fülszöveg

"Módszerünk lényege az, hogy megkíséreljük azonosítani a szöveg kulcsszavait. Látszólagos ellentmondásként hat, de nem okvetlenül lehet előre tudni, melyek a kulcsszavak. Ha nevek vannak, akkor viszonylag könnyű a dolgunk, hiszen a név (bármilyen név!) említése már kulcsot adhat a megfejtéshez biztosak lehetünk afelől, hogy ilyenek mindig vannak. Ugyanis a szöveg megalkotása során nem az volt a szempont, hogy ne lehessen visszaolvasni a »kódolt információt« - éppen ellenkezőleg! Talán sikerül kimutatnunk, hogy valójában mindent megtettek, hogy a visszaolvasás - értsd: mitikus (a hétköznapi tapasztalás szintjén meghaladó) szinten való értelmezés - ne legyen nehéz az anyanyelvét magas szinten ismerő hallgatónak. Ki fog derülni, mit értünk pontosan »az anyanyelv magas szintű ismeretén«, tehát hogy mit vártak el tőlünk, vagy tételeztek fel rólunk a szöveg megalkotói; nem az ő bűnük, hogy e várakozásoknak nem tudtunk teljesen megfelelni. Nézetünk szerint legtöbb népdalszövegünket olyan szellemi szinten álló személyek teremtették meg, akiket magyarul táltosoknak nevezünk; ugyanazok alkották meg népművészeti tárgyaink többségét is." Vissza