Végszónak sem rossz [Nyári akció]

Tartalom

Miért állt át analógról digitális fotózásra Nádas Péter? Milyen számítógépes játékon játszik Enyedi Ildikó? Ki az igazi hippi: Martin Amis vagy Ian McEwan? Miképp veszélyezteti Karl Ove Knausgård férfiasságát a nyilvános babakocsitologatás? Hogyan került Zadie Smith Esterházy Péter társaságában egy toscanai outletbe? Miért pofozta fel Margaret Atwood Elisabeth Mosst? Melyik kölcsönzőben szerezte Bödőcs Tibor orbáni pókhasát? Mit gondolnak a hírességek Trumpról? És Philip Rothról? És a teniszről?

Mindezt megtudhatjuk Köves Gábor második kötetéből, akinek interjúi a kétezres évek óta jelennek meg a Magyar Narancsban, ahol jelenleg szerkesztőként dolgozik. A '80-as, '90-es években főleg iskolapadokban és mozikban ült, innen - a mozikból - ered krónikus New York-mániája. Interjúalanyai közül talán Margaret Atwoodot és Patti Smitht „üldözte” a leghosszabban. Akadnak még be nem teljesült interjúálmai.

Egy ember, aki arcot ad a művekhez és kontextust a művészeknek. Egy ember, aki nemcsak a riportalanyai lelkének, de műveiknek is a mélyére lát, és ezt az erős optikát nem átallja gyakran használni, sőt. Humorral, gyengédséggel vagy kérlelhetetlen őszinteséggel sokszor még erősít is az élességén. Egy ember, aki nemcsak riporter, hanem A kultriporter, aki számára Werner Herzog a következő két választ írhatja az interjúkérelmére: 1. Együttérző, de határozott visszautasítás. Példamondat: „Ne haragudjon, de mostanában rongyosra beszéltem a számat, minden jót.” 2. „Csináljuk holnap délelőtt, Los Angeles-i idő szerint délelőtt tízkor.” Egy ember, aki nemcsak könyveket olvas, de könyveket olvastat. Vagy filmeket láttat, zenét tesz még hallhatóbbá. Egy ember, akinek a beszélgetéseit olyan olvasni, mintha nem egy távoli világsztárral, elérhetetlen művésszel beszélgetne mellettünk, hanem valakivel, aki hirtelen pár flekk és pár szellemi flikk-flakk erejéig a közeli barátunkká válik, megosztja velünk titkait. Köves Gábor remekbe szabott interjúkötete ajtót nyit: a beszélgetéseknek köszönhetően a kultúra beköltözik az otthonunkba, a világhírű művészek pedig a kanapénkra. Persze ennek tudni kell viselni a következményeit: Woody Allen például nagyon korán kel, és lehet, hogy a fülünkbe klarinétozik majd. Enyedi Ildikó pedig elképzelhető, hogy mellettünk fog szenvedélyesen videójátékozni. De hát így megy ez, hogyha egy riportkönyvnek köszönhetően hirtelen fantasztikus művészekkel lesz tele az ember otthona. A kötetből tehát sok érdekesség kiderül sztárok, művészek életéről, és még az is, melyik alaktól lejmolt a legtöbbször idézetet Köves Gábor. Súgunk: Woody Allentől, Stephen Leacocktól és Lev Tolsztojtól.

Köves Gábor interjúalanyai magyar művészek, írók, filmesek és a legnagyobb világsztárok közül kerültek ki. Az elmúlt néhány évben megjelent sztárinterjúi mellett exkluzív, csak ebben a kötetben fellelhető anyagok várják az olvasókat. Riportkötetét azért is nagyon ajánlott olvasni, mert abban nemcsak művészekkel készített interjút, de közben kulturális jelenségekre, társadalmi válságokra, közéleti kérdésekre is rákérdez. Mert Köves Gábor nemcsak emberekkel készít interjút, hanem a világot is faggatja. Merre tart épp, és ha nem előre, miért teljesen visszafelé? És mennyiben lehet az ebből való kimozdulásnak a művészet a motorja? Vagy akár csak egyszerű lelki gyógyír a létezésre.

A szerző színészek, írók, rendezők, humoristák és zenészek tucatjait interjúvolta már meg. A kötetben megszólal többek mellett Karl Ove Knausgård, Taffy Brodesser-Akner, Colson Whitehead, Paul Auster, Nádas Péter, Enyedi Ildikó, Dragomán György, Michael Chabon, Jonathan Franzen, Isabelle Huppert, Juliet Binoche, Vincent Cassel, Woody Allen, Krasznahorkai László, Zadie Smith, Margaret Atwood és Bödőcs Tibor is.

Témakörök