Előszó
Vannak emberek, akik nem tudnak huzamosabb ideig meglenni anélkül, hogy ne gondolkodjanak, ne töprengjenek a világ, az emberi élet, a szenvedés, vagy a halál értelmén. Ezek a töprengők a...
Tovább
Előszó
Vannak emberek, akik nem tudnak huzamosabb ideig meglenni anélkül, hogy ne gondolkodjanak, ne töprengjenek a világ, az emberi élet, a szenvedés, vagy a halál értelmén. Ezek a töprengők a filozófusok. Szerencsére kevesen vannak. Hova is jutna különben a világ? Alapjában véve nem praktikus emberek, hasznavehetetlenek, a munkájuk egészségtelen. Mi születhetik ebből? Ahány filozófus, annyi vélemény. Melyiknek van igaza? Valószínűleg egyiknek sem...
Ez a szokásos nézet. És van benne valami. A világ értelme? Hogy mit nem akar a kis ember! Az élet jelentése? Kétségtelen, vannak szerencsés emberek: az ő életüknek van értelme. De mily kevésnek! Milyen értelmetlen ezzel szemben a sok millió névtelennek szenvedése! A végén úgyis meghal mindenki; néha valójában el sem kezdünk élni, máris meghalunk.
Bizonyára mindenki vitt véghez valami jelentős cselekedetet, a saját, a mások, vagy az egész emberiség javára. De az egész emberiségnek meg kell halnia. Túlélnek a gyerekeink, de ők is meg fognak halni. És egyszer meghal az utolsó ember is. Vajon örökké fennáll-e a világ?
Mire jó ennyi kérdés? Úgyse tudunk rá felelni! A sok gondolkodás fejfájást okoz. Egészségtelen! Maradjunk egészségesek! Maradjunk a kézzelfogható, létező dolgoknál. Együnk-igyunk, nemsokára úgyis meghalunk. Nem ez a legokosabb?
Van értelme annak, hogy szenvedünk? Nem jobb kikerülni? Embertársunk szenvedését nem kell észrevennünk!
A múlt szenvedéseit el kell felejtenünk. Van a halálnak mélyebb értelme? Ne gondoljunk rá, míg lehet! A súlyos betegeket pedig haláluk előtt általában eltávolítják hazulról. A temető a városon kívül az élettől távol fekszik. Ott nem zavar senkit. Élvezzük az életet! "Az élvezet lealjasít"? Nem, Goethe téved! Mi normális emberek vagyunk, nem az állati szenvedély hajt bennünket. Mi a természetet és a művészetet akarjuk élvezni, örülni akarunk a tudománynak és technikának, a munkának, a sportnak és a játéknak, természetesen enni és inni is akarunk, szeretni és nevetni, egyszóval: emberek akarunk lenni!
Emberek? Máris itt vagyunk az első kérdésnél.
Vissza