Végrendelet

Előszó

E színjáték első alakját még 1926-ban próbáltam megfogalmazni, - sikertelenül. A darab akkori alakjából csupán egy nagyobbacska egyfelvonásos született. Majd a 30-as évek elején ismét elővettem a témát s nagyjából úgy írtam meg, ahogy aztán a budapesti Belvárosi Színház 1939. október 20-án bemutatta. Hosszú s tekervényes utat tett meg a bemutatásig, mert előbb Móricz Zsigmond szorgoskodott színrehozatalával a Vígszínháznál, hasztalanul, majd megjárta a Renaissance Színház, Alapi Nándor Országos Kamaraszínháza s még egy két színházunk irodáit, de senki sem vállalkozott a bemutatására. Ezen nem is csodálkozom. A színjáték nemcsak túlságosan sötét s vigasztalan volt (mint csaknem minden ifjúkori művem), hanem megoldatlan is. Sajnos, ebben a megoldatlan alakjában mutatta be a Belvárosi Színház s noha volt némi sikere, én nem éreztem teljesen a magaménak. Hibái túlságosan is megfeküdték a lelkiismeretemet. Akkoriban azonban még annyira ragaszkodtam ifjúkori emlékeimhez s az előadás körülményei is olyanok voltak, hogy nem tudtam hozzányúlni.
Most a pécsi Nemzeti Színház számára végleges alakjába öntöttem, s így bocsátom útjára. A régi alakját pedig, amely Jajgatunk és kacagunk című kötetemben jelent meg az Athenaeumnál, elvetem, ha tudnám megsemmisíteném minden példányát.
Ha valahol játszani kívánják, csak ebben a formájában játsszák, a másikhoz semmi közöm. Vissza