Végre egy jó házasság

Fülszöveg

Molnár Ákos hegedűművésznek indult, de az I. világháborúban elvesztette a karját. Ez a művészi transzformáció érződik érzékeny stílusán, a jellemek belső megjelenítőerejében. A modern történelmi regény egyik megújítója, polgári regényei a szexuális vágyakat elemzik a társadalmi és kulturális keretek konfliktusaiban. Öt regényt és három novelláskötetet írt. 1945. február 7-én bekövetkezett halálának módja olyan több évszázados történelmi örvény mélyeit érzékelteti, mely vak és pusztító erejének eredőit éppen az író próbálta feltárni. "1945. február 7-én egy magyar SS levitte őket egy földszinti lakásba. A felesége önként jelentkezett: osztozni akart a férje sorsában. Őt is levitték. Egy napig voltak ott bezárva. A lakók látták az ablakon keresztül, hogy egymás mellett ültek egész nap, nem sírtak, nem remegtek. Ákos egész éjszaka írt. Másnap a déli vasút mellé vitték őket. Tersánszky Józsi Jenő ismerte fel szétroncsolt fejű hulláikat."
Molnár Ákos: Végre egy jó házasság, Budapest, Pantheon, 1929. 8-325 1. - A Mikszáth Kálmán-díjat nyert regény a Sinclair Lewis Babbit-je és Schnitzler Traumnovelle-ja óta méltán kedvelt témát dolgozza fel: egy öregedő nyárspolgár forradalmi és gyászos kiruccanását életének szokott kereteiből. Felesége sok-sok évi házasság után két napra magára hagyja a hőst: hős ez alatt a két nap alatt sikkasztást és házasságtörést követ el, nagystílű életet él, minden gondosan eltett vágya kitör, hogy azután bűnbánóan és összetörve húzódjék vissza felesége szoknyája mögé. Ez a téma természetesen nagy perspektívát nyit: tulajdonképpen polgári életformánk szomorú kritikája. A megoldás, mint Lewisnál és Schnitzlernél is, pesszimitikus: nincs menekvés. A formák erősebbek az embernél és az ösztönnél; a formák falain túl a pusztulás leselkedik. Molnár Ákos a hálás témát kitűnő elbeszélő stílusban, fordulatosan és pszichológiai részletek tömegével gazdagítva adja elő. Vissza