Előszó
A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1988. december 13-án nevezett ki a Központi Bizottság Irodája helyettes vezetőjének, s ebben a minőségben egyúttal a párthelyettes szóvivőjeként a sajtóiroda vezetőjének. Mikor ezt a munkát több más, utólag talán kedvezőbbnek tűnő ajánlat ellenére elvállaltam, abban a reményben tettem, hogy ha szerényen is - hozzájárulhatok a politikai reformok, köztük a nyilvánosság reformjának kiteljesítéséhez. Ebben akkor még igen jelentős szerepe volt a párt, illetve a vezető testületei által végzett munka nyilvánosságának.
Hétről hétre, ülésről ülésre tágultak a nyilvánosság határai. Alig egy évvel korábban még az akkori agitációs és propagandaosztály egyik vezető beosztású munkatársának kérdésére, hogy mikor lehet a tv-kamerákat bevinni a Központi Bizottság ülésére, a lakonikus válasz így hangzott: majd a kommunizmusban. Nos, ez a "kommunizmus" nagyon hamar eljött. De amilyen káprázatos gyorsasággal teremtődött meg 1988 nyarán, őszén a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság munkájának nyilvánossága, olyan gyorsan futott 1989 februárjától zátonyra. És a kongresszusig már csak bukdácsolt, elsősorban a külső és a belső politikai okok, valamint a személyes konfliktusok kiéleződése miatt.
A csöndesnek ígérkező háttérmunkából egy sajátos szerep jutott osztályrészemül. A szóvivő - Major László - szinte állandósulni látszó távolléte, illetve távolmaradása következtében - előbb búcsúzik, majd később készül a nagykövetségre - szinte naponta kellett vitatkozni az apparátussal, győzködni Grószt, a vezetést, s legtöbbször vállalva - akár partizánakció formájában is - a teljes felelősséget, hogy a sokat ígért nyilvánosság legalább részlegesen megteremtődjön. Így sikerült alig tíz hónap alatt kéttucatnyi sajtókonferenciával, számtalan nyilatkozat, interjú szervezésével lehetővé tenni, hogy a párttagságnak, a népnek, a világnak legyen képe arról, mi is történik a kulisszák mögött. Végig mint helyettes szóvivő, illetve szóvivőhelyettes volt a minősítésem, de ténylegesen a legnehezebb időszakokban kellett vállalnom, "vinnem" a kimondott szót, annak teljes felelősségét.
Számos kérdésre nem válaszoltam, nem válaszolhattam, s tudom, e mostani közlés sokakban inkább a saját közlési vágyam kielégítésének hat, de talán ez sem hiábavaló. A múlt évben az MSZMP tevékenységének látszatnyilvánossága lehetőséget adott önző egyéni és csoportérdekek előtérbe tolásához, részinfromációkkal gyakran félrevezetve, manipulálva a közvéleményt. Igaz, hogy a teljességet e könyv keretében sem lehet elérni, és könnyen érhet az a vád, hogy újabb részletekkel manipulálok, de abban bízom, hogy a nem ismert, inkább csak sejtett tények közreadása, hogy fontos vitákon ki mit mondott, talán némiképp teljesebb megvilágításba helyezheti az elmúlt évet. Jegyzeteimből sokakat, sokszor fogok idézni. A későbbi kifogások elkerülése miatt már most jelzem, minden lényeges idézetnek a korábbi KB-iroda irattárában fellelhetők a dokumentumai.
Ennek érdekében "hívtam össze" a következő oldalakon jegyzőkönyv formájában olvasható képzeletbeli sajtókonferenciát. Mindazon kollégák meghívást kaptak rá, akiknek olyan sokat köszönhettem 1989-ben, mert érdeklődésükkel, kérdéseikkel, együttműködésükkel segítették munkámat.
Köszönet érte.
Vissza
Fülszöveg
A magyar történelmi kompromisszum
A 168 órára időzített bomba
Rendkívüli PB-ülés
Lássuk a közvéleményt
Félelem a felelősségtől
Titkos nyilatkozat
Elkerültük a szakadást
Az ellenforradalom tarthatatlan, a forradalom elfogadhatatlan
Palmer és Gorbacsov
Kell egy centrum
Az utolsó lehetőség
Kádár visszatér?
Szűrös megy - jön
Mindenki mondja a magáét
Az ország politikai helyzete
Gazdasági katasztrófa
Triumfálás Kárpátalján
A visszavonulás következményei
Politikai harc igen, aljasság nem
A szakadás fantomja
Régi-új vezetés
Kádár János utolsó hozzászólása
Minden lebeszélés ellenére
"Ezek itten puccsot csinálnak!"
Felkészülés a Magyarország-interjúra
Rákosi börtönében
"Soha nem felejtem el, Kádár elvtárs!"
Interjú a Kommunyisztnak
Főpróba kettesben
Grósz könnyei
Búcsú Nyerstől
Egy korszak lezárult
Hogyan lett a félből kettő?
Hatalmi harc vaktölténnyel
Minden marad a régiben
Nem elég az előzetes alku
Nyers az integrátor
Nevet a KB
S lőn az elnökség...
Tovább
Fülszöveg
A magyar történelmi kompromisszum
A 168 órára időzített bomba
Rendkívüli PB-ülés
Lássuk a közvéleményt
Félelem a felelősségtől
Titkos nyilatkozat
Elkerültük a szakadást
Az ellenforradalom tarthatatlan, a forradalom elfogadhatatlan
Palmer és Gorbacsov
Kell egy centrum
Az utolsó lehetőség
Kádár visszatér?
Szűrös megy - jön
Mindenki mondja a magáét
Az ország politikai helyzete
Gazdasági katasztrófa
Triumfálás Kárpátalján
A visszavonulás következményei
Politikai harc igen, aljasság nem
A szakadás fantomja
Régi-új vezetés
Kádár János utolsó hozzászólása
Minden lebeszélés ellenére
"Ezek itten puccsot csinálnak!"
Felkészülés a Magyarország-interjúra
Rákosi börtönében
"Soha nem felejtem el, Kádár elvtárs!"
Interjú a Kommunyisztnak
Főpróba kettesben
Grósz könnyei
Búcsú Nyerstől
Egy korszak lezárult
Hogyan lett a félből kettő?
Hatalmi harc vaktölténnyel
Minden marad a régiben
Nem elég az előzetes alku
Nyers az integrátor
Nevet a KB
S lőn az elnökség
Végjáték a Fehér Házban
Az ügyrendi csapda
A befuccsolt puccs
Eltüntetni a patkányokat
Az utolsó utáni pillanat
Vissza