Munkások a szabadságért és a szocializmusért (minikönyv)

Előszó

"az öntőműhely vasladik
s piros kisdedet álmodik
a vasöntő és ércformákba."
(József Attila)

A múlt és a jelen találkozik e miniatűr könyvecske lapjain: a munkásosztály múltja, küzdelmei és e harcok tükröződése, gyarapító munkával, tudással elért mai eredményeivel. Harc, verejték, nehéz küzdelem várt arra, akit sorsa munkásnak teremtett. Történelmi hivatás várt rá, hogy olyan osztállyá szerveződjön, amely egyedül hivatott az elnyomás, a kizsákmányolás egyszer s mindenkori felszámolására. Az eszme, az osztályöntudat adott erőt sokszor az elcsigázott testnek, ez gyújtott tüzet a lelkekben, fejekben.
E világméretű, új világot formáló küzdelmeknek részeseként hol kimagasló, hol szerényebb ütközeteit vívta a magyar munkásosztály is. Világszerte ismert forradalmárokat adtunk az emberiségnek, a nemzetközi munkásmozgalom harcát előrevivő győztes csaták sorát vívta népünk. Nem egyszer küzdöttünk a társadalmi haladás élvonalában a magyar s azzal együtt a világ munkásainak, népeinek érdekeiért. Büszkék vagyunk arra, hogy követve az orosz proletariátus példáját, 1919-ben hazánkban született meg - a világon másodikként - a munkásosztály állama.
A magyar munkásosztály harcba küldte fiait azokba az országokba, ahol küzdelem folyt az imperializmus ellen, ahol harcolni kellett a szabadságért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. A fiatal szovjet állam megvédésében, majd a spanyol köztársaság hősi harcaiban, a hitleri fasizmus ellen küzdő ellenállási mozgalmakban, mindenütt megtalálhatók a magyar munkások, a magyar internacionalisták.
A két világháború között ellenforradalmi, fasiszta terrorral támadtak a magyar uralkodó körök a munkásokra, népünk legjobbjaira. De az elnyomás, a szenvedés közepette is élt, harcolt az osztály. A nagy proletárköltő: József Attila jövőbe vetett hittel a holnap biztos győztesét látta a munkásokban.

"De - elvtársaim! - ez a munkásság,
mely osztályharcban vasba
öltözött.
Kiállunk érte,
mint a kémény: lássák!
És búvunk érte,
mint az üldözött.
A történelem futószallagára
szerelve ígyen készül
a világ,
hol a munkásság
majd a sötét gyárra szegzi
az Ember vörös csillagát!"

Sok szenvedés, megpróbáltatás és gyakori véráldozat kísérte a harcot a felszabadulásig, a munkásosztály államának megteremtéséig. Amiért harcoltunk, az megvalósult: amit ma alkot, ma épít a munkásember, azt önmagának teremti: joga, szava van önmaga s az ország sorsának formálásában és senkinek sincs joga nem odafigyelni e szavakra. Egy új Magyarországot építünk fel, a szocializmus hazáját.
Hozzáértő gazdájává vált hazájának a magyar munkásosztály. Vállán hordozza az ország fejlődésének, népünk jóléte gyarapításának a terheit. A szocialista építőmunka sikerei már fényesen bizonyítják, hogy milyen nagyszerű alkotásokra képes a saját sorsát irányító nép. Munkánk eredményei sokszorta hatalmasabbak, mint amennyit korábban évszázadok alatt elért ez az ország.
Büszkék lehetünk, elégedettek azonban nem. Még nem épült fel teljesen a szocializmus épülete, még hiányos a berendezés, a felszerelés. Sok mindent szeretnénk, ami gazdagítja az épületet, még szebbé teszi az életet s amihez ma még nincs lehetőségünk, de amit kezünk és agyunk munkája által mihamarabb megteremthetünk.
Honnan indult el a magyar munkásosztály, hogy önmaga hazáját építse? Milyen küzdelmeket, áldozatokat kívántak tőle a régmúlt évtizedek? E gyűjteménynek nem szándéka a történelmi pontosság, a hiteles teljesség bemutatása. Győzelmek, epizódok, események jelennek meg a lapokon, amelyek a magyar munkásmozgalom apró és nagy tetteinek egy-egy elemét kötik csokorba. Bányászok, nyomdászok, mezőgazdasági munkások, közlekedési dolgozók és más szakmabeliek harcait tükrözik e lapok, munkásmozgalmunk nagy alakjaira, mártírjaira és egyszerű hőseire emlékeztetnénk. Együtt azonban, mint mozaik kockákból az egész, kirajzolódnak munkásosztályunk harcos útjának és a szocialista társadalomnak nagyszerű körvonalai.

Budapest, 1971. december 23.
Gáspár Sándor Vissza