Két őszi csillag (dedikált példány)

Fülszöveg

Négy nemzedék (1948) antológiájában írta Sőtér István Végh György költészetéről:
Fiatal költőink közül talán a legköltőibb vérmérsékletű, annyi komoran okos, vicsorítóan elszánt vers között jólesik az ő áprilisi, szeszélyes-fénylő forgószeleinek zenebonájára felfigyelni. Végh György is "játékos", mint nem egy kortársa - de ő gyermekekkel játszik, őzikékkel és kiscicákkal. Szinte velük egykorúvá válik, amikor leguggol közibük. Mi pedig el is hisszük neki a játékait: nem kételkedünk bennük, nem gyanakodunk modorosságra, affektáltságra, költői impotenciára láttukon. Ha pontosak akarnánk lenni: nem is annyira játékosnak mondanók a hangját - mint inkább játszópajtásinak! Csillagokkal is játszik néha - és nőkkel is!
Az új magyar lírában kevesen tudnak úgy szerelmet vallani, mint ő... Oly presziőz és kajánul hódoló tud lenni, mint a barokk költők, s oly nyelvöltögetően kegyetlen, mint Catullus. Behízelgő a hangja, verseinek zenéje azzal a puha, meleg bársonyossággal bír, melynek még a problémákat számonkérő szigor sem tud ellenállni. Mert problémái valóban nincsenek - helyesebben: csak olyanok, amelyek természetesen kelletik magukat, s melyekért, mint valami gyümölcsért vagy virágért, a kezét kell csupán kinyújtania. Persze ezek a gyümölcsök keserűek is lehetnek - s miközben rágcsálja őket, Végh Györgynek nemegyszer csordul ki a könnye. Vissza