Végeladás

Előszó

Részlet a könyvből:

"Vaskosfalú, régi, boltíves épület. Nem postahivatalnak építették. A helyiséget egy találomra behelyezett, a boltozat hajlásához nem alkalmazkodó üvegfal két részre osztja. A külső rész szűk és kopár: az a közönségé. A belső tágas: az iroda. Az üvegfalban két kis ablak a közönséggel való érintkezésre.
Egy másik üvegfal még egy külön kis részt vág le a nagy helyiségből: ez a postamester irodája.
A nagy helyiségben hosszú asztal, rajta Morze-készülékek és egy-egy kisebb asztal az ablaknál; odébb a telefon kapcsolótáblája - csak száz előfizetőre - és egy sok rekeszre osztott szekrény. Ebben rendezik a leveleket; a rekeszek egy része bérbeadott postafiók, mert sokan nem akarják kivárni, míg a levélhordó elvetődik hozzájuk, inkább maguk jönnek, vagy küldenek a postájukért. Ezeket a rendszereket nem lehet bezárni. Mindenki, akinek szabad bejárása van a hivatalba, átturkálhatja bárki postáját. A rekeszes szekrény előtt asztal, csomagmérleg.
A további bútorzat egy viaszosvászonnal bevont rozzant ülőgarniturából, szekrényből és poros könyvekkel meg aktacsomagokkal megrakott polcokból áll.
A falakon számos plakát, hirdetmény, táblázat, némelyik már egésze elavult, megsárgult; ezeket nyilván csak itt felejtették.
Van még néhány hazafias kép is.
Az üvegfal ajtajának csak belső felén van kilincs. De a község úri publikuma mégis akadálytalanul belép a belső helyiségbe, mert egy törött üvegtábla helyén be lehet nyúlni és ki lehet nyitni az ajtót. Így hát a kis ablak előtt csak alantas népség álldogál.
Bejárat az utcáról és az udvarról az üvegfalon kívüli részbe, a postamester lakásából a hivatalszobába."
Vissza