Judit

Fülszöveg

Végel László Sofőrök című drámája politika és közélet oly mérvű hasadását rögzíti, amelyben a szereplőknek nemhogy beleszólásuk volna, még csak betekintésük sincs a konfliktus miértjébe, a két fél, a két elv megfoghatatlan számukra, a sofőrök szerepe, akárcsak a nyilvánosságé, csak annyi, hogy az események végkimeneteléről miheztartás végett készülő közleményt lesik odalenn, olyan fatalizmussal, amilyen a klasszikus tragédiákban az olümposzi "politikai bizottság" döntését övezi. A dráma politikai vonatkozású utalásai a hiábavaló, elapadt, meghamisított hit kérdései körül forognak.
Apokrif bibliai motívumra épülő, Judit című drámájának középpontjában is inkább a hit kérdése áll, semmint az ideológiai korparancsé vagy a politikai stratégiáé. Végel e mirákuluma az elbizonytalanodó, kiürült, csinált hitet láttatja, a magánillúziók és a kollektív megtévesztés eszközét egy fáradt, kizsigerelt világban, melyben a hősiesség mozgástere teljesen beszűkült, s hősök helyett a hősiesség mítoszának kalmárai csinnadrattáznak. Judit népe Végel szerint olyan közösség, amelyet csak a megfutamodási készség egyetemessége tart össze.
A Túl az Óperencián című szomorú operett az elvesztett illúziók műfaji foglalata, de egyúttal az utópikus erők végső morzsáinak menedéke is. Nagyzoló félegzisztenciák létközege, de a merő jelentéktelenség felülmúlásának sóvárgásával: a menekülésnek, a magasztos és a szép keresésének színtere, az átváltozás varázsszere, s nem csupán a nyomorúság, sikertelenség és kitaszítottság felcicomázása. Végel újfent a hit kérdését feszegeti általa: az operett a hitet igyekszik feltámasztani, megépíteni, ám visszájára fordult működése magát a hitet is kérdésessé teszi.
A cinizmus birodalma, a kételkedés színháza menthetetlenül elárvulásra kárhoztatja a hitet? - teszi fel a Végel operettje a kérdést. Drámaírói munkásságának alighanem ez a vezérmotívuma: a hit keresése, megőrzése, értelemmel való felruházása, ikonográfiájának és megfelelő műfaji jelképrendszerének fellelése. Vissza