Védtelen igazság (dedikált példány)

Fülszöveg

Az orvosi műhiba könyvek után most bírói műhibákat mutat be a szerző. S közben megkérdi: ki elemzi-értékeli ma az ítélkezést? Senki! Illetve egy-egy bíró munkáját olykor igen: egy másik bíró - persze mély titokban. Az egész bírói kar munkája viszont érdemi kontroll - és felelősség - nélkül folyik. Egyetlen ellenőrzés maradna: a nyilvánosságé - azt meg kikérik maguknak.
Nem az a néhány jellemző negatívum az igazán nagy baj, amelyről az utóbbi években a bíróságokkal kapcsolatban olykor mégis olvashatunk: hogy konzervatív jobbra húz, rasszista (antiszemita és cigány-ellenes) módon előítéletes. Mert ezek így együtt ugyan rettenetesek - ám a mai magyar igazságszolgáltatásnak van egy olyan jellemzője is, amely még ezeknél is nagyobb baj. Mégpedig az, hogy: buta.
Melyek a legjellegzetesebb megnyilvánulásai e - bizony, nem vitatom, szinte megengedhetetlenül csúnya szóval - buta ítélkezésnek? A gyakorta tapasztalható alacsony szakmai színvonal, a sűrűn bekövetkező törvénytelenségek, az egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéletek sora, az ítélkezés lassan teljes kiszámíthatatlansága, valamint az, hogy a bíróságok számtalanszor engedik, hogy - tisztesség ne essék, szólván - hülyét csináljanak belőlük.
- Kért-e egyszer is bocsánatot valakitől a magyar bírói kar a tengernyi bután kiszabott, igazságtalan, jogtalan ítéletért?
- Soha, senki.
- És vontak-e felelősségre bírót a '48-52-es vagy '57-58-as koncepciós perekben ártatlanul megölt emberek életéért?
- Nem, soha senkit. Ellenkezőleg. Volt közülük, aki egészen '89-ig ítélkezett.
A háborús és népellenes bűntettek miatt 1945-49-ben elítéltek 96 százalékát a mai bírók fölmentik. Semmilyen törvénysértés nem drága ár számukra, hogy ezt a trendet tarthassák. A Legfelsőbb Bíróságon bizarul csúnya ítélkezés folyik. Szerintem fasiszta-barát ítélkezés. Vissza